Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Buda mindig is súlyos hátrányban volt Pesttel szemben, ami a vendéglátást illeti. Igaz, volt idő, amikor még az egykori Tabán vagy Óbuda macskaköves kisutcái olyan borozókat és lugasos vendéglőket rejtettek, amiket méltán örökített meg maga Krúdy Gyula is. Ez a hőskorszak azonban lecsengett, és ami ma Budán vendéglátás, az a pesti nagytestvér gyenge utánzata, saját, igazi budai beütés nélkül. Pedig, ha kis számban is, elbújnak még a tizenegyedik kerület lombjai között olyan kis helyek, amik a régi időket idézik, és amikért bármelyik erzsébetvárosinak érdemes átszelnie a Dunát.
Itt bizonyára sokaknak beugrik a Hegyalja úti Avar söröző, vagy akár az egykor alteros, ma már a műszakisok büféjévé avanzsált Libella kávézó. De legyen itt szó olyan rejtett kincsekről, amiket tényleg csak a helyiek ismerhetnek, és ők is csak akkor, ha véletlenül beléjük botlottak.
Sőt, egyesek mellett lehet, hogy akár évekig elmegy bárki, anélkül hogy tudná, a taszító külső milyen vonzó belsőt takar. A Bocskai Étterem-Sörözőről (ami nyilván földrajzi elhelyezkedéséről kapta a nevét) senki nem gondolna többet, mint hogy a környékbeli öreg alkeszok gyűjtőhelye lenne. Kívülről akár egy kihalt balatoni üdülői mulatóhelyének is elmenne a hetvenes évekből, és amennyire be lehet sandítani, a baracksárga falak és az unott képű pincérnők sem ígérnek többet.
De ha ezen a múltbéli rémképen átverekedi magát az ember, a belső kertben hatalmas meglepetés várja: egy kedves kis udvar, gesztenyefák kiterjedt lombjai alatt, szökőkúttal a közepén. Igaz, a műanyag kertibútorok és napernyők rontanak a szépségén, de a hangulat így is olyan, mintha egy délolasz kisvendéglőbe cseppentünk volna. Olcsó sör, csobogó víz, csicsergő madár!
Legalább ilyen meglepetést okoz a Somlói úton megbúvó Étkezde fantázianevű étkezde, aminek létezését mindössze egy aprócska tábla jelzi a bejárat fölött. Mivel az étterem egy régi gellérthegyi társasház alsó szintjén van, a kert mélyén, kívülről valóban egyáltalán nem látni, legfeljebb azon lepődhet meg az arra sétáló, hogy jóllakott családok és egyetemista csapatok jönnek ki egymás után a kapun.
Érdemes lecsattogni és megfejteni a rejtélyt, mert a ronda sörsátorban egy békebeli vendéglő fogad, tonettszékekkel, antik kredencekkel, sőt, még egy versenyzongora is áll az egyik sarokban. A kertben pedig lugas, burjánzó növények, gyerekkacaj. Az étel kiváló, bár nem étkezde áron adják, viszont ha valaki rendel az isteni szombati húslevesből, vigye az egész családot, mert lábosban hozzák ki, és még így is kétszer merhet mindenki!
Ha pedig jóllaktunk, elég átsétálni a szemközti Trió presszóba egy kávéra vagy fröccsre, ami ilyenkor príma terasszal várja a vendégeket. A kávézó nemrégiben újult meg, azelőtt bájosan lepukkant volt, és a környékbeli kóbormacskák etetőhelye is egyben. Szerencsére azonban még így puccosan is megtartott valamennyit a bájából, többek közt a tök amatőr pincérnőnek hála, aki akkor jön gondosan letörölni az asztalt, amikor már ott ülünk, és végig telefonon beszél, miközben fizetünk.
És végül, de nem utolsósorban a valóban a múltból ittragadt Rétisas Vendéglő. Egy kihalt utcában a Kelenföldi pályaudvar mellett, egy hatalmas diófa lombjai alatt. Csaknem száz éves, és bizony nem sok minden változott benne az idő során, ahogy az az eredeti cégéren is látszik, akárcsak a táblán, ami a hely erényeit sorolja: Házias ételek, Kávé, Zene! A hatalmas adag ételek a hagyományos, magyarnak hívott konyha előtt tisztelegnek, de akár egy esti italozásra is tökéletes a helyszín. Aki nem lusta egy nyári vasárnap kerékpárra ülni, és eltekerni a város széléig, nem fogja megbánni a kirándulást a vonatok zakatolása és a Budaörsi út dübörgése között, mégis múltbéli nyugalomban.
Természetesen tippeket is örömmel látunk a poszt alatt, már ami Buda beemelését illeti a meggörbült fővárosi éjszakák univerzumába. Jöhetnek régi és új helyek, amíg az ötletkészlet tart, köszi!