Vilde Rolfsen mesterfokozatra emelte a “trashből csináljunk művészetet” koncepciót, és elkezdett nejlonszatyrokat fotózni. Első blikkre akár Pauer Gyula vagy Tauba Auerbach pszeudo festményei is beugranának, köszönhetően a több színben váltakozó, gyűrődött felületeknek – pedig tényleg csak egyszerű nejlonszatyrokról van szó.

Rolfsen fotósorozata elég jó példája annak, hogyan lehet a leghétköznapibb dolgokból egy kicsit többet kihozni és olyan részletekre felhívni a figyelmet, amikkel valószínűleg normális esetben sosem foglalkoznánk.

További munkák megtekintéséhez van egy jó kis Flickr galéria, illetve mehet a követés Tumblr-en is.