Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Akivel mostanában olvasásról beszélek, arról szinte mindig kiderül, hogy többet olvasna, mint amennyit egyébként. Lehet ebben némi felesleges kultúrbűntudat, mert azért simán le lehet élni egy teljes életet szépirodalom nélkül. Másrészt azzal, hogy ma ilyen kurva sok információ van a neten, tényleg sokkal nehezebb egy hosszabb szövegre koncentrálni, mint a világ érdekes tényei között szökdelni.
Én egyetem után találtam ki, kábé három és fél éve, hogy lehetőség szerint minél több kortárs regényt elolvasok a következő négy évben, mert kicsit úgy éreztem, hogy az utóbbi évek világirodalmáról néhány alapnevet leszámítva alig tudok valamit. Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok magammal, de jó néhány olyan okosságot kitaláltam idő közben, ami segített a haladásban. Ezek jönnek most.
Ez a könyvek Imdb-je, nagyjából úgy működik, mint a filmes adatbázis, annyi hangsúlyeltolódással, hogy itt van egy feed, ahol ismerőseid elolvasott és elolvasni kívánt könyveit látod. Vannak mindenféle éves listák meg összeállítások, a korábbi olvasmányaid alapján is tudsz kutatni. Ha most nem tudod, mit olvass, itt egy óra alatt egy évre össze tudod állítani! Később menetközben is érdemes frissíteni a kívánságlistát, meg értékelni minden befejezett könyvet, mert idővel nagyon jó lesz végignézni rajta.
Kivagyiságnak tűnhet, meg ha rosszul adod elő, még idegesítő is lehet, de ennyit simán megér a cél. Ha ugyanis március elsején bejelented, hogy végre nekiálltál a Bűn és bűnhődésnek, és mondjuk az illető egy júliusi nyaraláson még mindig azt a könyvet látja nálad, az sokkal, de sokkal cikibb, mint elújságolni, hogy te épp mit olvasol. Ugyanígy az is jó, ha kiírod Facebookra, hogy megfogadom, a következő egy évben ennyi vagy annyi könyvet elolvasok.
Hidd el sokkal jobb lesz olvasni, ha készítesz mellé egy kakaót keksszel, vagy limonádét aszalt gyümölcsökkel, vagy goji bogyóval, amit akarsz, a lényeg, hogy ne érezd magad kényelmetlenül a körítéssel. Ugyanígy az olvasás helyét is válaszd meg, rögtön például a központi Szabó Ervin olvasóiban egész különleges élmény az olvasás, és nem közhely kiülni a parkba sem.
Én ebben nagyon nem hittem, és jópár olyan könyvnek megadtam az esélyt – hogy majd hátha a végén kikerekedik -, aminek nem kellett volna. Cserébe alig haladtam velük, mert inkább csináltam bármi mást, mint hogy a napi fél órás “kötelezőnél” túl olvassam őket.
Egy közepes méretű okostelón egy fekvő nézetre állított olvasóval teljesen kényelmesen lehet olvasni. Így egy sor kábé olyan hosszú lesz, mint egy normál könyvben, csak mondjuk harmadannyi sor fér el a képernyőn. Könnyebb hurcolni a világban és fogni olvasás közben, mint egy e-olvasót, a klasszikus könyvekről nem is beszélve. Persze van, aki úgysem fog megválni az előzőektől (de nem is kell).
Arra elég hamar rájöttem, hogy a világirodalom magyarra lefordított része mennyire pici, és a sztárszerzőket leszámítva mekkora késések vannak, úgyhogy elkezdtem angol nyelven is olvasni. Nyilván egyénfüggő, hogy ez kinek mennyire megy, de egy középfokkal simán neki lehet állni, ha meg nem megy, akkor engedd el, mert ha oldalanként kell szótárhoz nyúlni, akkor az már nem móka.
A fentiek szerintem általánosan működő dolgok, de lehet, hogy te máshogy működsz, és ha mondjuk neked fontos, hogy igazi könyvet tarts a kezedbe, akkor olvass abból, vagy ha nagyon nem szeretsz félbehagyni dolgokat, akkor te erőltesd magadra. Illetve a cikk alapján semmiképp se hidd azt, hogy most olvasnod kell, ha kipróbálod és nem adja annyira sehogy se, mint mondjuk a sorozatnézés vagy a cikkről cikkre linkelgetős olvasás a neten, akkor maradj meg azoknál. Vagy, figyelem, pro tipp: próbáld ki a hangoskönyveket!