Tegnap egy japán fotós buszos sorozata kapcsán került elő Soós Bertalan neve, aki már évek óta dokumentálja a BKV utasközönségét. Rá is kérdeztünk, hogy számára mi az érdekes ebben a műfajban.

Urbnplyr: – A street photographynak akár egy különleges esete is lehet a tömegközlekedési eszközökön való fotózás? Te hogy gondolsz rá?

Soós Bertalan: – Nehéz behatárolni a streetfotót, talán a portré jelleg klasszikusan nem is a része, viszont ha sorolhatjuk oda, akkor egy helyszínhez kötött alfaja. Szerintem igazából a BKV-mappám egy keveréke a streetfotónak, a portrénak, az elcsípett pillanatképeknek és a szociófotónak.

UP: – Mit keresel ezeken a képeken? Csak az embereket vagy ugyanúgy fontos a kompozíció egésze?

SB: – Nekem úgy indult, hogy hihetetlenül jó képeket láttam tömegközlekedés közben, de sokáig nem mertem lefotózni. Majd addig frusztráltak a jobbnál-jobb alkalmak, hogy összegyűjtöttem minden bátorságot és meglőttem az elsőt és megtört a jég.

Szerencsés esetben a kompozíció ugyanolyan fontos mint a karakter, viszont a helyzet és a helyszín adottságainak megfelelően csorbulhat az előbbi. Bármi elvihet egy képet, ha elég erős a fő témája, legyen az akár csak a megvilágítás, vagy a karakter. Ha megtetszik valami, meglövöm és majd otthon kiderül, hogy a kukában vagy az interneten végzi.

UP: – Te min szoktál gondolkozni buszon vagy vonaton, amikor bámulsz ki az ablakon?

SB: – Napi teendőkről, de inkább figyelgetek körbe, hátha van valami fotólehetőség.

UP: – Voltak akik nem örültek annak, hogy fotózod őket? Mi volt a legdurvább reakció?

SB: – Ha nem örül, azt jelzi valahogy, én meg törölhetem, ha egyáltalán ellőttem, de nagyon ritka az ilyen. Valahogy vagy érzem, hogy kit nem szabad, vagy nem is tetszik, mint fotótéma. Egyszer volt, hogy egy izmos alkatú úriembernek nem tetszett az, hogy mellette a villamosmegallóban készítettem egy képet egy idős hölgyről. Meg is jegyezte, ha őt fotoztam volna le, eltörte volna a lábam…

UP: – A street photography-nál minden esetben vagy egy bizonyos mértékű indiszkréció. Főleg azért, mert előre nem lehet engedélyt kérni. Szerinted meddig lehet elmenni a kép kedvéért?

SB: – Szerintem nem jó, ha határt szabunk egy streetfotónak. Ami van, azt kell lőni. Nem szabad befolyásolni vagy belekeveredni. Az előnytelen, megalázó, gusztustalan dolgokat és helyzeteket nem tartom egyébként sem jó témának. Viszont bármilyen hétköznapi vagy extrémebb utcai jelenet hordozhat művészeti értékét azok számára, akik fogékonyak rá és a hozzáadott értékükkel egy olyan vizualitást hoznak létre, ami sokak számára értéket hordozhat.

Nagyon sok további kép taláható Soós Bertalan Facebook-oldalán