Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Hadd kezdjem egy nem-újat-mondással: a kölyökidő és a felnőttkor határán a legemlékezetesebb az élet. Első cigi, első csók, első hányás, első szmók, első koncert, első komolyabb pofonok, útkeresés, célválasztás, a Nagybetűs Élet első megbökködése lábheggyel. Ezt jól tudják a világ fotósai is, akik közül most egy szép tucatot sikerült behúzni egy tárlatra.
A Golden Boundaries most hétfőn nyílt meg a Nagymező utcában, és szerencsére bőven van idő megnézni – 2018. márciusáig -, amit forrón javaslunk is kortól, nemtől, tiniemlékektől függetlenül.
Főként azért, mert ahány képalkotó művész, annyi megközelítést kap a téma.
Míg Koleszár Adél (lásd pár művét a nyitóképen) magyarként Mexikóvárosba költözve a súlyos környéket uraló, elvadult normanélküliséget örökíti meg, Anna Grzelewska saját lányának nehezen megfogható és nyugtalanító felnőtté válását dokumentálta, Barakonyi Szabolcs – ma már az Index fotórovatának vezetője – pedig Tatabányán fogant sorozatát önmagán végzett családterápiaként is értelmezi.
Mivel társadalmunkban az erotikumot leggyakrabban női alakokon át keresztül ábrázolják, Alexandre Haefeli inkább a férfitestet ünnepli. David Meskhi grúziai fiatalok poros, félbehagyott építkezésekkel teli városában fotózta a lét kiszámíthatatlanságát. De a kiállítás falairól köszönnek vissza Zuza Krajewskának a fiatalkorúak börtönében saját kis klánt kialakító kölykei, vagy éppen Halász Dániel ugandai sorozata.
A nagyokat mesélő képek előtt pedig kifejezetten érdemes akár hosszú perceket, negyedórákat is elidőzni. Már csak azért is, mert:
“A felnőtté válás kulturálisan meghatározott, így minden társadalom igyekszik kialakítani saját normáit arról, mi gyerekes, és mi felnőttes; mi férfias, és mi nőies; mi hasznos és mi haszontalan; mi előremutató és mi retrográd. Ezek a követési módok preskriptívek, és néha egy irányba mutatnak, néha pedig szembemennek globális trendekkel. A kategóriák, természetükből fakadóan, sztereotip módon írják elő a helyes boldogulás módját, hogy hogyan lehet valakiből megfelelő állampolgár, úgynevezett teljes tagja a társadalomnak. Az ellenállás és az elfogadás közötti egyensúly életben tartása az egyik legfőbb jellemzője ennek az életszakasznak” – olvasható Oltai Kata kurátor bevezetőjében.
Mától tehát jövő tavaszig a Capa Központban!