keresés menü

Öt hét + 150 kortárs művész: holnap indul az OFF-Biennále Budapest, és elég izgi lesz

Sajtósétára hívták a sajtót csütörtökön, hogy adjanak egy lökést a pénteken kezdődő programsornak, ami tényleg eléggé átfogó és izmos lesz, Újbudától Újpestig számos helyen, de egyébként még vidéki városokban is, sőt, New Yorkban, Párizsban és Sao Paulóban is lesz leágazása az OFF-Biennálénak. Mi örömmel adjuk a hajtóerőt, hiszen még mindig a fülünkben csengenek Somogyi Hajnalka projektgazda szavai, aki szerint mindez, amit most összehoztak, másfél éve még csak egy kíváncsiságból fakadt hipotézis volt. De szerinte

“a csinálás az, ami ráállíthat minket egy másik pályára.”

Az biztos, hogy a sok, egymástól függetlenül, atomizáltan működő kis alkotói gárda és galéria és kurátor összefogása akár egy jelentékenyebb nyitány lehet. Újabb lépcsőfok, új korszak hajnala, és így tovább.

Csütörtök délelőtt az újságírókat egyelőre három helyszínre vitték el (a több mint 130-ból) mintegy bepillantásilag: az Arany János utcai Centrális Galériában Újrajátszott történelem címmel nyílt tárlat, olyan munkákra építve, amik azt feszegetik, hogy lehet-e a közelmúlt történelmi eseményeinek elemzésén keresztül reflektálni a mai problémákra. A művészek egyik dramaturgiai alapelve a fikciós és dokumentarista elbeszélés közötti átjárás volt. Bepillantás:

Az érzelmek és a szeretet nem ritka téma a közép-kelet-európai konceptuális művészetben, erre példát már a bulinegyed nem annyira zajos mellékutcájában (a Nappali nevű kiváló kávéház-kocsma mellett) található Viltin Galériában láttuk. Itt a Sérülékeny, mégis örök címet viselő kiállítás nyílik meg hivatalosan holnap, ahol két szlovák művész közös életük fotódokumentumait mutatják be oly módon, hogy az többet mondjon egy sima facebookos albumnál. Bepillantás kettő:

Végül a bukaresti Dan Perjovschi alkotása jött a csoportos sajtófoglalkozáson, azt már a Dohány utcai Hátsó Kapunál tekintettük meg, egyenesen az utcáról. A piktogramos-szójátékos-firkaszerű kompozíció még a KDNP idióta vasárnapi boltbezárós törvényére is reflektál. Meg egyebekre, úgyhogy nem érdemes elmenni mellette, megállni annál inkább. Mivel művészete egyben performansz is, a személyes jelenlét és reflexió az adott helyre nála alapvetés. Ahogy fogalmaz:

“olyan ez, mint a jazz vagy az improvizáció. Minden egyes rajz megváltoztatja a kompozíciót és a metaszöveget.”

Bepillantás három:

Somogyi Hajnalka szerint a 3-400 résztvevő és 100 fős stáb áldozatos munkájának egyetlen díjazása a közös cél megvalósulása lesz. És hogy el is navigáljunk innen mindenkit a megfelelő helyre, ahol kiválaszthatja a számára ideális programot: ide tessék klikkelni!