Mondta a művész. És inkább tényleg lerajzolta. Zhang Chuer a neve, és az alkotásaiban sokan magukra ismerhetnek, akik ugyanezekkel a démonokkal küzdenek – akik pedig nem, azok talán megértenek valamit a szavakba nehezen önthető mentális zavarról, ami komoly tömegeket érint minden nap.

“Elmém árnyai körbezárnak”

“Kötélhúzás: mindkét oldalról fáj”

“Zuhanás”

“Árnyak vették birtokba a szívemet”

“Sötétségzuhany”

“Olyan távol mindenkitől”

“Magamra erőltetett mosolyok”

“Szenvedve billegős kötéltánc”

“Oda kell mennem, ahová az árny húz”

“Tűzben égek, de ne gyere közel”

“Megvan a kulcsom a kijárathoz… de vajon használom-e?”

“Egyensúlyozásokba'”

“Ott vannak a jó dolgok… Csak egyiket sem érzem”

“Üresség”

“A saját árnyam mögé zárva”

“Kiszakadt a szív”

“Kapaszkodás”

“A fegyver, ami mindkettőnket megölhet”

“Segítségért nyúlni… annyira fájdalmas”