Wes Naman olyan új élet vasalt a portréfotózás kitérdepelt nadrágjára, ami képes meglepni a sokat látott műértő szemeket is. Mások órákig igazgatják a szétálló hajszálakat, állítják a gallérokat a tökéletes kép elkészítéséhez, míg ő habkönnyen felbiggyeszt hét-nyolc befőttesgumit az alanyai fejére, és annyi. De a legjobb: ezek nem az utcáról beválogatott statiszták, hanem helyi feltörekvő zenészek egytől-egyig, vagyis fejtől-fejig (Naman Albuquerque-i lakos, ezért promózza őket), akik tudták mi lesz a koncepció, és örömmel bele is egyeztek. Rubber band, music band, értjük, ugye? És találkoztunk-e mostanában ennél figyelemfelhívóbb popzene-orientált kampánnyal?

Itt van például ez a csaj, akihez valószínűleg nem mennél oda a kocsmában, hogy szép a szemed, igyunk egyet – pedig ő Amanda Machon, aki a Red Light Cameras nevű zenekar élén ilyen remek dalokkal rukkol elő.

Rá sem csapnának le egy fogkrémreklámhoz, pedig egy fogkrémes PR-rendezvény mellé akár koncertet is adhatna, mert gumírozás nélkül ő Bellemah, egy indie énekes-dalszerző:

A hipszterektől bármi kitelik manapság, de azért erre te sem számítottál – pedig ő sem akárki, hanem szintén egy figyelemreméltó tehetség az új-mexikói magyvárosból, a Half Ghost egyik fele:

Daniel Gordon egészen normálisan néz ki itt gitárral, itt meg egészen nemnormálisan:

Nem lepődnénk meg, ha a fenti zenészek lájkszámlálója felpörögne a fotóprojekt után, mert tényleg blogok tömegei írtak erről. Egyébként meg gondoljunk bele, mennyivel viccesebb lenne a Facebook feedünk, ha ilyen arcokkal lenne tele? Persze nem lesz, nem is baj, de aki még több ilyen arcon röhögne, az itt szórakozhat kedvére. Végül egy kulisszákmögött-videó, van ilyen is: