Murányi Kristóf minimalista tárgyportrékon dolgozza fel a posztszocializmus tárgyi örökségét a popart és a modern minimalizmus ironikus összejátszásával.

Műveiben olyan hungarikumok jelennek meg, amiket a kultúrpolitika legszívesebben elfelejtene, közben pedig mindenkiben olyan nosztalgiatornádót indítanak el, hogy beleszédülünk. Szerinte az egyik korábbi tárlatának a címeként is használt imperfectum igeidő, azaz a folyamatosan a jelenre ható múlt az, ami legjobban körülírja az őt foglalkoztató a témahalmazt.

Murányi Kristóf a MOME-n végzett grafikus szakon, jelenleg a Greenroom alkalmazott grafikusa, további képeit a blogján tudjátok csekkolni.

(Kristóf szerint eddig legjobban Csizmadia Alexa ragadta meg a képeinek a lényegét, az ő írásából én is merítettem a bevezetőmhöz.)