Hajlamosak vagyunk egy-egy országot a kulturális sztereotípiáival azonosítani. Mármint nemcsak mi, hanem mindenki. Így történhet meg az, hogy amikor idejön egy brit brigád Budapestre, képesek teljesen elalélni, hogy hú, milyen jó zenék szólnak. De én is jártam Milánóban hiphop-buliban úgy, hogy tartottam tőle, és mégis tetőfokára hágott az úgynevezett hangulat. De Japánban is biztosan vannak funk bulik, Amerikában zajtechnó estek, és, ahogy az alábbi ábra mutatja: Kolumbiában is akadnak hardcore koncertek. Nem is kevés. Bár ha abból indulunk ki, hogy a világ egyik legismertebb metálzenekara Brazíliából származik, akkor nincs ebben semmi meglepő – igazából egyik fenti példára sem kéne rácsodálkoznunk a globalizáció csodálatos századában.

“Az erőszak, a társadalmi bomlás és a földrajzi-kulturális elszigeteltség ellenére Medellín egy olyan, a 80-as évek elején született generációnak volt a bölcsője, ami hajlandó volt betagozódni egy kisebbségbe, ami elutasította a középosztály és a kispolgárság mindennapjait”

– olvasható a két helyi grafikus, Iconblast és a Poison GD közös plakátkollekciójának leírásában, amiből süt az őszinte reménység, ahogy ezek a spanyol ajkú srácok hozzáálltak a keményebb gitárzenékhez az MTV-korszakban, majd a Minor Threat, a Cro-Mags, a Sick Of It All és az Agnostic Front után felfedezték a saját hangjukat is.

Tényleg, miért ne hallgatnátok a medellín-i Kontraordent az alábbi plakátok megtekintése közben?

És így néz ki, amikor közönség és zenekarok és grafikusok találkoznak, és nagyon örülnek egymásnak (ebben az egyébként Budapest lakosságával megegyező népességű, de kulturálisan tényleg jóval szűkebb sávban mozgó városban):

Még több kép itt.