A nyolcvanas-kilencvenes években ez a művészeti forma teljesen általános volt arrafelé.

És mivel ezeket a posztereket természetesen sokan látták, és az volt a céljuk, hogy berángassák az embereket a filmszínházakba, ezért az alkotók nem féltek akár olyan jeleneteket és szereplőket is megjeleníteni rajtuk, amik még csak nem is léteztek az adott filmben.

Tegye fel a kezét, aki nem örülne egy ilyennek bekeretezve a nappalijában!

(via)