Nagyon szép dolog arról olvasni, mi inspirál egy alkotót, honnan merít  ihletet, mit csatornáz ki magából, hogyan alakult ki a stílusa, és így tovább. Amiről viszont nem sűrűn esik szó, az az, hogy AKKOR MOST EBBŐL TÉNYLEG MEG LEHET ÉLNI?! Szerencsére éppen erre élezi ki magát a VICE (amúgy nem új, de még mindig tanulságos) videósorozata, a Creative Cash.

Ennek első részében például Rosemary Valero-O’Connell meséli el, milyen érzés mindössze huszonkét évesen megélni a szenvedélyéből, ami nem más, mint a képregényrajzolás. A tavalyi évben 30 ezer dollárt (7 és félmillió forint) keresett meg így, szándékai szerint idén ezt megduplázza, de azt mondja, ha egy fillért sem kapna holnaptól kezdve a rajzaiért, ő akkor is tovább szövögetné papírra a sztorikat. “Mert nem tudnám megtenni, hogy nem teszem.”

Davidson Petit-Frère 23 évesen alapított egy férfiruházati márkát, 26 évesen már beugrott a cipőbizniszbe, és mindezt anélkül, hogy tanult volna bármi ilyesmit. Hiába, azok a rohadt álmok! Most 27, és olyanok hordják a gönceit, mint Kevin Hart vagy Lewis Hamilton. Ő beszél a második felvonásban:

Na és az ember, aki egy menő hegedűkészítőnél dolgozott, de végül a saját hegedűit akarta elkészíteni? Robert Wood kockáztatott, felülkerekedett a társadalmi elvárásokon, hogy egy férfinak el kell tartania a családját, mert tudta, de legalábbis sejtette, hogy ha kilép, és elkezdi ezer százalékon megélni a szenvedélyét, akkor annak a gyümölcse beérik később. Érdemes meghallgatni, mit reagált minderre a feleség.

És akkor itt van Gwen Bunn, aki mindaddig egy relatíve ismeretlen zenekészítő volt, mígnem SchoolBoy Q rá nem harapott az egyik zenéjére. Ezután elég hamar jött egy nagykiadós ajánlat neki, de ő ezt elutasította, mert nem művész akart lenni, hanem remek zenéket írni. Így ma végre ezt teheti, olyanoknak producerkedve, mint Childish Gambino, Ty Dolla Sign vagy Sean Paul.

Szuper sorozat, reméljük, még várható folytatás.