keresés menü

Öt dolog, amit ha kihagysz Kijevben, akkor semmit se láttál a városból

Különösebb cél nélkül, de annál több nyitottsággal eltöltöttem egy barátommal pár napot Kijevben. Most pedig elmesélek néhány apróságot, amikről kevesebb szó esik az ilyen “Rómában, ahogy a Rómaiak” és az “ezt ne hagyd ki, ha ott jársz!” típusú összeállításokban.

1. Add be a Csap-Kijev járatot 1300 forintért, hogy rögtön arcon csapjon Káeurópa bája!

Mi sajnos repcsivel jöttünk, és a mindig nyafisabb hazaútra hagytuk ezt a járatot, ami az ukrán főváros és a magyar határ közti uszkve négyszáz kilométert 15 órára tudja nyújtani.

Ugyan egy rozsdaszagú, előző rendszerbeli vonatról van szó, de relatíve tiszta, rendezett volt a hálókocsink, a kaller zsepivel törölte le a kapaszkodót mielőtt felszálltunk, a ki tudja hány évtizedes ágynemű patyolathó, az utaskísérő fémfoglalatos üvegpohárban hozza ki a teákat, és még az utazóközönség is kedves volt.

Tényleg, mintha egy nosztalgiajárat lett volna, nem egy tényleges viszonylat.

A határon várakozás és a magyar oldalon való zötykölődés azonban szükséges kellemetlenségek ezesetben, de blablacarral 3000-ból kihozható az út ezen fele is.

2. Menj el egy helyi punkbuliba, és ugrálj már az első megpendített hangtól kezdve!

Míg Budapesten tényleg csomószor már az is nagy szó, ha bólogat a közönség, a látottak alapján úgy tűnik, hogy a kijevi fiatalok tényleg a koncertélményért járnak bulizni.

Ahogy a Homgo nevű garázsrockbanda nyolc magasságában elkezdte a műsorát, kábé két órán át nem volt megállás a színpad előtti 20 négyzetméteres tánctéren. Külön öröm, hogy a videón is látható Komissiya eltolta a kedvenc szovjet zenekarom, a Grazhdanskaya Oborona legnagyobb slágerét.

A legdurvább pedig az, hogy ezek nem a szláv mémvideók őrült ukránjai és oroszai voltak, hanem a belpesti átlagot kiállásra simán ütő aranyos fiúklányok.

3. Ha kérnek tőled egy szál cigit, adj rögtön kettőt!

Valahogy úgy alakult, hogy – szerintem valami infláció hatására – Ukrajnában a kenyér, a kommersz alkohol, a tömegközlekedés, és néhány más dolog rettentően olcsó magyar szemmel. Mást ne mondjak, cigit például kétszáz forint alatt is lehet kapni egy dobozzal.

Ennek ellenére meglehetősen sokszor leszólítják az embert, hogy van-e cigarettája, úgy is, ha nem cigarettázik. Ha pedig az olcsó mulatság mámorában rögtön két szálat is adsz nekik, akkor a sötét sikátorban álló biztiőr is elmosolyodik, a technóbulit maszkban verető arc egyhrivnyásból kicsomagolt kábszert is felajánl meghatottságában, amikor mondtuk, hogy “tessék még egy a füled mögé!”

Igen, az egyhrivnyás értéke ugyanis tíz forintnak felel meg, és ebbe csomagolnak minden apróságot, ha jobb nincs kéznél. Pakkolj te is ebbe!

4. Bulizz délig, majd nézd meg egy tetőről a várost!

Ahogy észrevettük, a kijeviek a hétköznapokat és a hétvégéket sokkal jobban külön kezelik, mint a mi. Hétköznapokon nyugi, aztán hétvégén meg mehet a csapatás ezerötszázzal. Nem négyig, nem hatig, hanem tizenegyig, akár délig is. És nem after néven.

Ilyenkor nem számít az se, hogy három üveg vodka ára (~2000 Ft) a belépő a helyi érdekű techno-bulira. Viszont van ennél egy még jobb dolog, ahova a negyedik teendő súlypontját tennünk kell.

Két nevezetességet néztem meg, a Földanya-szobrot és a Pecserszka Lavrát. Mindkettőben az volt a legjobb, hogy remek kilátást adott a város többi részére. Kijev dimbes-dombos mivoltának és a gátlástalanul felhúzott toronyházaknak köszönhetően szinte bárhol tök jó kilátást lehet elcsípni. Mindegy is hát hol bulizol át egy kijevi szombat éjjelt, utána brunchidőben mássz fel a legmagasabb épületre és ámulj!

Még egy Párizs után is ütős tud lenni szerintem, de ott rég voltam, ez meg friss élmény.

5. Ha helyiekkel csetelsz, akkor ne használj pontot a szmájlihoz!

Sejtettük, hogy hangulatjel akar lenni a mondatok végén lévő magányos zárójel. Aztán rákérdeztünk, és tényleg így mosolyognak cseten:

Köszi, jól éreztük magunk)

Cxemán most nem jártunk, mert az nyári dolog – majd jövőre! Viszont ha te olvasnál arról is, akkor itt egy korábbi anyagunk:

Vissza a jövőbe egy kijevi révpartin

Fotóvideó: Kocsis András és Lang Ádám