keresés menü

Ilyen szenvedélyesen még nem beszéltek az Instagram-generációról

 “Az Insagram-generáció úgy éli meg a jelent, mint egy vágyott emléket.”

Ezzel a Nobel-díjas pszichológustól, Daniel Kahnemantól vett idézettel vezette fel Jason Silva a YouTube-on futó társadalmi-filozófiai-technicista videósorozatának legújabb epizódját. Majd ebből a gondolatból kiindulva mondja el annak a generációnak a védőbeszédét, amelyik jószerivel a telefonján keresztül érzékeli a világot.

Lemaradunk a jelenről?

A gondolatmenet ki nem mondott antitézise az a közkeletű gondolat, hogy miközben a telefonunkkal folyamatosan dokumentáljuk az életünket, éppen az ezzel való elfoglaltság miatt maradunk le a pillanatról, a jelenről: magáról az életről. (Az amúgy megvan, hogy nemrég született erre egy spéci fotóapp is, ami nem engedi, hogy azonnal visszanézzük a fotóinkat?) Silva erre azt mondja, hogy a jelen, legyen az bármilyen gazdag: egy múló dolog. Az Instagram-generáció pedig – ha nem is tudatosan, de – az idő múlásának tragédiájával próbál szembenézni.

Nem lemaradunk a jelenről, hanem emléket állítunk neki

Szerinte csodálatos, ahogy a felhasználók úgy élik meg a jelent, hogy az Instagram filtereinek és effektjeinek segítségével rögtön emléket is állítanak annak. Így tulajdonképpen mindenki művész lesz – amiről ő nem gondolja, hogy rossz dolog lenne. Ez elég erősen ilyen technicista coelhózásnak tűnhet, de alapvetően igaza van, nézzétek, milyen lelkesen beszél:

Emlékezés, művészet, felejtés

Silva arról nem beszél, hogy folyamatosan fotóznunk kéne, inkább úgy mondja, hogy ezekkel a képekkel felépíthetünk egy narratívát. A videóban azt már nem mondja ki, úgyhogy én teszem hozzá, hogy az emlékezésnek és a művészetnek a felejtés a közös alapja. Egész egyszerűen nem bírunk mindenre emlékezni, másrészt, ha mindent lefényképezünk, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy akkora mennyiségű képpel és videóval rendelkezünk, hogy át se tudjuk tekinteni, csak belegabalyodunk. Az instagramozás során annyiban vagyunk tehát művészek, amennyire jól választjuk ki a megörökítendő pillanatot a sokból – ahogy a költő választja meg az egyes metaforát, vagy ahogy regényíró az egyes jeleneteket – majd amennyire bátran a felejtés elé vetjük az összes többit.

Konklúzió

Az instagram tök jó dolog, csak tudni kell nem használni (is).

(via HuffPost)