Tegnap este, munka után mertem nagyot gondolni, és a jó otthoni pihenés helyett eltekertem az A38-hoz, ahol a hajó kezdetektől kitartó grafikusa, az Év Kulturális Plakátja díjat már háromszor elnyerő Tóth Andrej kiállításmegnyitója volt napirenden.

Ami különösen kíváncsivá tett, hogy témául a Balatont választotta. Bocsánat, a Plattensee-t. Mert mit lehet még kifacsarni ebből a témából? – dongtam bajusz alatt, de aztán eszembe jutottak Jean Jullien szoftperverz strandrajzai, és gyorsan el is hessegettem a hülye kérdést. Lehet, hogy sláger a mi édesvízi tengerünk, de attól még bőven szolgálhat munícióval. Főleg egy művész agyának.

Miután konstatáltam, hogy a megnyitón mindenki vagy badacsonyi borásznak, vagy valamilyen badacsonyi borász haverjának és rokonainak néz ki, és szinte csak én izzadok a napbarnított testek között, figyelmeztettem magamat, hogy egyrészt sebesen érkeztem ide az utolsó pillanatban, másrészt tényleg egy borász nyitotta meg a tárlatot a kiállítótérben, szóval annyira nem is járok távol az igazságtól. Így a szociológiai megfigyeléseket követően – jé, mennyi gyerek van! – a művekre is koncentrálhattam végre.

Amik kivétel nélkül bútorlapokra, farekeszekre, ajtófélfákra (?) készültek:

 

De ezen a tényen nem sokáig rugózhattam, mert az arcomba tolult Andrej pimaszul karakteres, a naiv festészet és a torz szürreália között félúton járó, sok jóllakott domborulattal ellátott stílusa, hekken hízott testekkel és füredi fasorba szorult dagadt macskával. A hivatalos eseményleírás még pontosabban fogalmaz:

“Rusztikus szépség és latinosan vaskos báj az orosz mesék szüzséivel keverve – e képek elemzésének talán még maga Vlagyimir Jakovlevics Propp se állt volna ellen.”

Nem jut nekem osztályrészül, hogy ezzel vitába szállhassak, inkább mutatom a képeket (bocs, mobilfotó mind):

De a legjobb sorozathoz muszáj fűznöm némi kommentárt, bár igazából csak ennyit: OMFG. A megboldogult kilencvenes években a Danubius rádióból már megtudtuk, hogy nagy test = nagy élvezet, viszont ezt a dörgedelmes szabályt azóta sem hánytorgatta fel senki. Idáig.

Köszönjük meg Andrejnek, a kiállítását pedig fogadjuk be akár személyesen, június 30-ig az A38-on!