Hülya Özdemir isztambuli nőkről készít vízfestékkel portrékat úgy, hogy hatalmas felhőszerű hajkoronákat és mindenféle színes ruhákat és díszeket ad rájuk.

Elmondása szerint ő nap mint nap tapasztalja, hogy a nők a különféle társadalmi struktúrák mint, mint a tradíciók vagy a család, elnyomásban élnek.

Ezekkel a burjánzó portrékkal Özdemir valamiféle egyensúlyt szolgáltat, egyúttal metaforikusan jelzi, hogy ha több teret kapnának a nők, akkor kiteljesedhetnének, és többet hozzátehetnének a világhoz.

Egyszerre erős, és elegánsan, a vizualitás nyelvén megfogalmazott üzenet ez.

innen