bakfiets

2013-ben nem kell már kombiautó a gyerekes családoknak, de még az ikeás nagybevásárlást is haza lehet hozni két keréken. Ehhez csak az kell, hogy az éves parkolási díj és benzinköltség töredékét beruházzuk egy jó kis teherhordós cargo biciklire! Itthon is egyre többen jönnek rá ennek a többfunkciós járműnek a végtelen előnyeire, amivel gyereket, bútort, kutyát is lehet szállítani, méghozzá kényelmesen, plusz költés és dugó nélkül.

A kerékpározás terén jócskán előttünk járó skandináv országokban már évtizedek óta elterjedt közlekedési- és szállítóeszköz ez, de itthon csak néhány éve kezdett megjelenni, eleinte főként futárok szolgálatában. Hála azonban a kifejezetten cargókra szakosodott magyar forgalmazónak és most már gyártónak, a Visziklinek, kezd az átlagtekerőkhöz is eljutni.

Marosvölgyi Máté, a Viszikli alapítója 3-4 éve vágott bele a vállalkozásba, több éves futárkodás után. “Sokszor jártam Hollandiában, és ott egyáltalán nem ment ritkaságszámba, hogy anyukák és apukák ezekben a nagy dobozos dolgokban hurcibálják a kölkeiket. Mindig állati érdekesnek tartottam, de akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezzel akarok foglalkozni, amikor egy barátommal ültem a tévé előtt péntek este, és a The Amazing Race-t néztük. Abban a részben épp Amszterdamban kellett valamilyen feladatot megoldania a pároknak, és egy ilyen bakfiets-cel vitte az egyik a másikat. Teljesen megihletett, azt akartam, hogy Budapesten is legyen ilyen.”

Máté, a Viszikli feje

Kiválasztott tehát néhány márkát a neten, amit azóta is forgalmaz, és hogy a honosítás teljes legyen, megszületett a bakfiets szó magyar megfelelője, a Viszikli, amit Máté feleségének, Gittának köszönhetünk szépen.

“Persze mindenki baromi jónak találja ezeket a cargókat, de a nagyjából ezer eurós árat általában kicsit sokallják. Pedig ha kalkulál az ember, rájön, hogy nagyon is megéri a pénzét, hiszen ezt csak egyszer kell kifizetni, és utána folyamatosan kiváltja a bérletet vagy a benzint és a parkolást. Most már egyre nyitottabbak, idén nyáron adtuk el eddig a legtöbbet. Az anyukák és az idősebb nénik a három kerekű változatot szeretik, ami egy fagylaltos kocsihoz hasonlít, mert biztonságosabbnak érzik, a bátrabb apukák pedig az egynyomvonalasat választják.”

Környezettudatos anyuka (Fotó: Facebook)

A Bródy Sándor Könyvtár is beruházott egybe (Fotó: Facebook)

Máté maga is rendszeresen beülteti a gyerekeket előre, úgyhogy a biztonsággal kapcsolatban nem lehetnek kétségeink, de a munkájához is gyakran jól jön, hogy nem a hátát kell terhelnie, ha nagyobb súlyt szállít.

Nemrég pedig megszületett a Viszikli saját gyártmánya is, az első magyar cargo bicikli, a Máté által tervezett Hampi. Egy év alatt sikerült elkészíteni a prototípust, amit most Máté hajt, de szinte azonnal beérkeztek az első megrendelések. “Én játszottam a mérnököt, és a társam instruálta a gyártást, de vagy 30 ember tanácsadása és munkája van benne a Hampiban. Az enyémen kívül már négynek van gazdája, az egyik egy hónapja a kifejezetten teherhordó Kantaa futárszolgálat alkalmazásában áll, és múlt héten már a második is elkészült nekik, egyet rendelt egy bringás bolt, és megkeresett minket egy brüsszeli apuka is, aki feltétlenül magyar biciklit akar venni a gyerekei alá.”

Hampi a házban!

A Hampi kicsit olcsóbb, mint a forgalmazott darabok, de minőségben egyáltalán nem marad el tőlük. “Nagyon jó cuccokkal van felszerelve, és saját tapasztalatból mondhatom, hogy kifogástalanul működik. Egyszerű irányítani, legfeljebb az elején szokatlan egy kicsit, de egy rutinos kerékpáros gyorsan ráérez.” Igaz, sokan azt hiszik, hogy a teherhordókkal nehéz menni, ha meg vannak pakolva, de ellenkezőleg, ezek úgy lettek kitalálva, hogy ha meg vannak terhelve, nagyobb a lendületük, és szinte maguktól mennek.

“Én azt szeretném, hogy egyszer az egész városban a szakik, a víz-gáz szerelők és a kéményseprők, rátegyék a motyójukat a cargójukra, és ne a kocsijukkal kínlódjanak, hanem haladjanak gyorsan. Nekik sem a dugóban telne a fél napjuk, és a kiszállásért sem kérnének el egy tizest, aminek a nagy része a benzin és a parkolás.”