Mint ahogy azt Diyala Muir ábrázolja.

“Lenyűgöz az a határvonal, ahol a belsőnk és a külső világ összemosódik… Ahogy az érzelmeid és a gondolataid befolyásolják, hogy hogyan értelmezed azt, ami körülötted van” – mondja az illusztrátor, aki olyan rajzokba forgatja bele ezeket a töprengéseit, amik egyszerre szuperjátékosak, könnyednek tűnnek, de jobban megnézve azért egészen könyékig is lehet nyúlni egy-két mélységbe.

Aztán végül még az is megtörténik, hogy a fantáziát és a valóságot összekapcsoló jeleneteiből animáció készül:

És még egy gondolat tőle, amivel nem nehéz azonosulni, főleg ha ránézünk a borzasztóan nagy szabadságot és lazaságot tükröző rajzaira:

“Szeretek organikusan dolgozni. Nem akarok túl sokat agyalni, tervezni. Az meggyilkolja az örömöt.”

Nuff said!!!

Tőle, még, munkák, itt.