Képsorok, amikkel mindannyian közös nevezőre tudunk kerülni.

Hogy miért is? Mert olyan jelenetek jönnek benne sorban, amik közül legalább néhány már mindenkinek az eszébe jutott – aki azt mondja, hogy nem, az bizony hazudik.

Anna Mantzaris Enough című kisfilmje a lehető legegyszerűbb formulában mutatja be azt az elementáris vágyat, hogy néha legszívesebben felrúgnánk a normáinkat, szétporlasztanánk a limitjeinket, levetkőznénk meztelenre, kibasznánk a monitort az ablakon. Hogy legmélyen mind ugyanolyanok vagyunk, és ha néha eszünkbe jut, hogy le akarjuk rúgni a főnök kocsijának tükrét, akkor az csak azt jelenti, hogy emberek vagyunk.