Brian Pollett olyat vállalt, ami saját bevallása szerint próbára tette épelméjűségét, pénztárcáját és művészi reputációját is.

Mégis úgy érezte, hogy ezt az árat érdemes volt megfizetnie, főleg a pszichedelikus szerek miatt, amiknek az elfogyasztása óta sokkal nyitottabbnak, őszintébbnek, empatikusabbnak és kíváncsibbnak érzi magát.

A san franciscói kreatív évek óta tervezte ezt a projektet, de végül most kerített rá sort. Húsz napon át különböző anyagok hatása alatt ült le pixeleket tologatni. Volt azért néhány cucc, amit nem szedett be, konkrétan a gina, a varázsgomba, a poppers, az éter, a 25i és az MDMA, ezek hatásait így inkább csak elképzelte, vagy emlékezetből rajzolta ki magából – de azért így is túlesett olyan erőteljes anyagokon, mint a ketamin, a bélyeg vagy a híres DMT, ami a természetben előforduló egyik leghúzósabb, testen kívüli élményt okozó pszichoaktív szer, ennek segítségével többek között dél-amerikai sámánok igyekeznek kapcsolatot teremteni a szellemvilággal.

A végeredmény mindenesetre szédítően izgalmas, és aki próbált már egyet-kettőt (sokat) az alábbi kábító-, kiszakító- és ajzószerekből, az könnyen azon kaphatja magát, hogy az egyes rajzokban felfedezi a saját korábbi élményeit is, legyen szó elkenődött hallucinációkról, kirobbanó szeretetről vagy sötét gondolatokról. Ja, az alkotó egyúttal azt üzeni a világ party peoplejainak, hogy party on, tudja, hogy sokan együtt tudnak rezonálni ezekkel a munkákkal.

Minden rajz jobb alsó sarkában van a szer neve, ami ihlette az aktuális művet:

Pollett utolsó alkotásán csavart egyet az egész koncepción: a tudatmódosítók közé bevonta a szerelmet, mint minden emberi érzés legerősebbikét.