Akkor történik ilyesmi, mint Cuma Çevik képein.

A kreatív törököt már gyerekként érdekelték az olajfestmények, középiskolában már kiállítása volt. Az akadémia viszont túl drágának bizonyult, így társadalomtudományokat kezdett tanítani. Időközben viszont fényképezőt vett a kezébe, és rákattant a tájfotózásra, aminél jobb nem is történhetett volna vele.

Már csak azért is, mert könnyű kibányászni a fotóiból a festői hozzáállást, a részletekre odafigyeléssel, a kimunkált fényeléssel, az árnyékokkal való játékra. Delacroix csak úgy pislog a sarokban!

A török fotós ofisöl oldala erre van!