Vuhlandes nem viccel: azt a környéket fotózza, ahol maga is felnőtt és él.

Hobbijáról pedig most egy rövid dokumentumfilmet is forgatott, amiben többek között azt is elmondja, mennyire könnyű megmondóemberkedni egy tisztességes kertvárosi övezetből, hogy le kéne tenni a fegyvert a hoodban, és így meg úgy kéne élni, csak éppen a hoodban egészen más viszonyok uralkodnak.

Vuhlandest láthatjuk mindeközben munka közben, ahogyan a gépfegyveres figurákat pózoltatja a téglafal előtt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

És ilyen fontos dolgokat is közöl, hogy mindenki fotózzon úgy, ahogy jólesik neki, ha alexpós képeket akar csinálni, csináljon olyanokat, ha túl akarja tolni a fényerőt, tolja túl, mert mindenki úgy fejezi ki magát, ahogy neki tetszik. Nem tudunk vitatkozni ezzel – de hát nem is akarunk!

Ha van 24 fölös percetek, és érdekel, hogyan zajlik az élet a detroiti gettóban, veselkedjetek neki a fenti filmnek.