Erős cucc, ez itt a Depeche Mode

“38 évesen úgy döntöttem, elkezdek festeni, mintha csak 1989 lenne” – mondta mindezt Alan Fears, aki a 80-as években felnőve, egykeként igencsak sok időt töltött a szobájába bezárkózva, miközben kedvenc zenekarairól, fimsztárokról, vagy éppen csak a fantáziájában élő karakterekről készített rajzokat, karikatúrákat. És Fears festményei, amik többnyire ennek az időszaknak a prominens zenei előadóit ábrázolják, nem is akarnak ennél többek lenni. Ehhez hozzátartozhat az is, hogy Fears kétszer is próbálkozott képzőművészeti tanulmányokkal, de mindkét alkalommal kibukott, ez el is vette a kedvét az alkotástól jó sok időre – húsz teljes évig nem nyúlt semmilyen rajzeszközhöz.

Fears munkásságára ugyanúgy nagy hatást gyakorolt Picasso, Kienholz és Peter Blake is (meg szerintünk egy kicsit azért Basquiat is), mint ahogy a popkultúra is az elmúlt 30-35 évben. Művészünkben az a jó, hogy egyáltalán nem veszi magát (és másokat sem) komolyan: szerinte bizonyos szinte mindenki nevetséges és egyáltalán nem kell az életet komolyan venni. Fogadjuk meg ezt az igencsak jó tanácsát!

The Human League

Morrissey

Simon & Garfunkel

Alan Fears amúgy nemcsak festészettel foglalkozik, de gyárt bútorokat is, meg zenét.