Spencer Murphy olyan fotós, akit nagyon érdekelnek a társadalom és a törvényesség peremén élők. Nemrég belefutott egy olyan szubkultúrába, amiről ő maga sem tudta, hogy létezik.

De legalábbis nem a brit fővárosban és környékén. Pedig ez a szitu:

Murphy úgy jutott el közéjük, hogy megnézte a rendőrséggel nem túl jó kapcsolatot ápoló, baltimore-i vad feka motorosokról szóló 12 O’Clock Boys című dokumentumfilmet, aztán bő egy évvel később egy angliai országúton elhúzott mellette néhány hasonló, éppen szabálytalankodva trükköző csávó. Akkor jött rá, hogy a szubkultúra a szigetországban is szépen kiforrta magát.

Ahogy az It’s Nice That-nek elmondta, nem volt könnyű eljutni hozzájuk, hiszen jellemzően nem olyan emberekről van szó, akik szeretik felhívni magukra figyelmet, többségük ugyanis már összeakasztotta a bajszát a hatósággal.

“Még ha a kép nem is inkrimináló, senki nem akarja, hogy lefotózzák a rendszámtábláját”

– mondja. Lassan fel is adta a próbálkozást, amikor az egyik rider egyszercsak elhívta őt az egyik összeröffenésükre.

Innentől már könnyű volt a spanolás, noha eleinte egészen félelmkeltőnek találta, ahogyan a hangos verdák leuralják az egyik félreeső észak-londoni ipartelepet, ahol rendszeresen össze szoktak gyűlni. De végül rájött, hogy itt is pont olyan közösségi érzés uralkodik, mint minden más ifjúsági szubkultúrában, azzal a különbséggel, hogy az egész móka sokkal veszélyesebb – és szabálysértőbb.

Spencer azt is mondta a páratlan fotósorozatról, hogy

“van valami vadnyugatos a karakterekben, akikkel találkoztam, úgyhogy szerettem volna ezzel a kontextussal eljátszani, azzal a különbséggel, hogy a lovakat motorok váltják fel, a farmert pedig Adidas melegítőruhák.”

Murphy még több munkája itt pörgethető végig.