Yoko Honda tokiói grafikus a 80-as évek kaliforniai és floridai vizuális álomvilágából kiindulva alakította ki a maga esztétikáját. Az égszínkékek, a narancs-rózsaszín naplementék és a neonszínek kimaxolásával egyszerre tiszteleg a kultikus korszak előtt és adja annak finom kritikáját. A túladagolt rikító színek ugyanis több esetben egész szürreálisba mennek át. Egyik előző posztunk főszereplője, Miranda Lorikeet valószínűleg nagyon tapsolna, ha látná ezt a rokon elgondolást!

(via It’s Nice That)