A stockholmi lakos, egyúttal huszonhét éves filmrendező, Gustav Johansson feltette ezt a címben foglalt egyszerű kérdést, majd morfondír helyett leforgatta a lehetséges válaszokat. Nem csak úgy egyszerűen, hanem egy telefonösszeköttetésben lévő pár szájába adva őket.

Elutazni mondjuk Argentínába? Egy nap kicsit kevés hozzá, na de mi a helyzet némi könyvolvasással? Rendbetenni, rendszerezni dolgokat? Meglátogatni az embereket, akiket amúgy nem látogatunk meg gyakran? Kimozdulni, esetleg beborozni jó Sauvignon blanc-kal? A rövidfilm alig több, mint négy perces, mégis bámulatosan az ujja köré csavar ezzel a szimpla kérdésfeltevéssel, miközben végtelen nyugalommal megtöltött jelenetről-jelenetre vándorlunk, a beszélgető fiú és lány pedig helyettünk is gondolkodik.

Hogy végül azon is elgondolkodjanak, mi legyen ennek a különleges, ajándékként kapott napnak a neve. A csattanó pedig annyira a helyén van, hogy utána mi magunk fogunk eltöprengeni: tényleg, miért is ne lehetne minden nap ilyen nap? Vagy valami hasonló?