Hogy folytassuk is a mondatot: most pedig egy könyvben készül összegyűjteni mind a 365 alkotást, amit ez a projekt kilökött belőle. Amibe eredetileg azért vágott bele, mert megakadt, elveszítette a motivációját, akart valamit, amitől ismét lendületbe jön. Akkor még nem sejtette, hogy a Skull-A-Day nevű kezdeményezése mögé hamarosan elhivatott rajongótábor áll be.

Noah Scalin legelső művét 2007-ben, hét éve, ugyanezen a napon, június 4-én készítette el, egy darab narancsszínű papírból:

Innentől pedig a lehető legváltozatosabb anyagokból és technikákkal folytatta a sort, csak ritkán ismételve meg ugyanazt a módszert.

Az olyan kézenfekvő megoldásokat, mint a stencil, a vízfesték vagy a post-itekből kirakott koponya hamar ellőtte, de aztán darabolt fel magnókazettát, rajzolt körbe krétával a járdán elfeketedett rágógumikat, tekert össze cipőfűzőt és rakosgatott egymás mellé pennedarabkákat, készült koponya zabkásából, petróleumzseléből, képregényekbőlbankjegyből és borosüveg dugójából.

Bár az egy éves projektnek már régen vége, a blog, ahova a koponyákat kirakosgatta, pedig máig frissül, miután fellelkesedett emberek elkezdték küldözgetni saját kreációikat – és Noah most ezeket posztolgatja kifelé. Ráadásul profitált is a Skull-A-Dayből: könyvekre kérték fel, körbeutazhatta a világot, hogy előadásokat tartson a kreativitásról, showműsorokba hívták.

Noah most Kickstarter kampányt indított, hogy végre teljes album legyen a projektből. Aki akar, itt szállhat be a közösségi finanszírozásos buliba. De aki nem akar, az is okulhat az ő esetéből: kellő elhivatottsággal mindent sikerre lehet vinni. Na jó, majdnem mindent.