Az 1970-es években használták először a "bōsōzoku" (~gyorshajtó törzsek) megnevezést azokra a japán motoros bandákra, akik nem kevés borsot törtek a keményen dolgozó kisemberek, a rendőrök és persze egymás orra alá.

A japán motoros bandák története a ötvenes évekre nyúlik vissza, de igazán a hetvenes évekre teljesedett ki. 

Akárcsak a nyugati motoros szubkultúrák, ők is az olyan filmekből választották az idoljaikat, mint A vad (1953) vagy a Haragban a világgal (1955). A motoros bandák tagjai rendre a munkásosztályból kerültek ki, ezek a törvényen kívüli közösségek lettek számukra a család. 

Kazuhiro Hazuki, egykori legendás Narushino Specter bandavezetőjét is a motoros bandák punksága és társadalomellenessége fogta meg. 

Aki beszólt, annak jobbesetben csak a szélvédője bánta. 

A körözések is általánosak voltak velük szemben. 

A nyolcvanas évekre már több mint 40 ezer lázadó motoros cirkált a japán utakon.

Ilyen…

és ilyen módosított motorokkal. 

 Ahogy az lenni szokott, ennek az amúgy vad szubkultúrának is megvoltak a még bizarrabb vadhajtásai. 

A korai években egész szabad közúti törvények voltak, bárhányszor is vittek be valakit, a jogsiját azért megtarthatta. 

A kilencvenes években azonban mindez megváltozott, szigorúbb törvények jöttek. 

És a motorok is drágábbak lettek. 

Így mára csak 7000 bōsōzoku-motoros maradt.

Illetve nagyban felhígult a közeg is. 

A kezdeti erőszakosságot a nosztalgikus vurstlihangulat váltotta fel. 

(via Dangerous Minds)