A fotózás Captain Beefheartjaként is emlegetett Bob Mazzer több mint negyven éve dokumentálja a londoni metró utasait. Mindig a magafajta különcöket, a tömegből kilógó lázadókat, a már ránézésre különleges embereket és az etikettre fittyet hányó alakokat kereste. Spontán fotóinak humora és sokszor megkapó szépsége mellé az idő múlásával megérkezett az a mély nosztalgia, ami évekkel később, a helyszíntől elszakítva is őrzi a spontán jelenetek esszenciáját.

Elsősorban Mazzer nyolcvanas években készült fotóiból július 13-ig tekinthető meg egy kiállítás a londoni Howard Griffin Galériában.

A korszak fiataljai feltehetőleg buliból buliba menet:

Mazzer elmondása szerint a londoni metró egyes állomásain konkrétan bulik voltak késő esténként:

Néha tényleg egész megdöbbentő mai szemmel az egész sorozat szabadossága:

Nekem már az meglepő volt télen, hogy Bécsben voltak bárok, ahol lehetett cigizni. Az, hogy metrón valaha lehetett, már egész szürreális elgondolás:

Falnak ne menjen!

Alapjában véve én azt szoktam gondolni, jó irányba tart a világ. Az alábbi kép alapján azonban mintha valami elveszett volna:

Azért voltak neccesebb pillanatok is természetesen:

Ahogy megkapók is:

Sőt még annál is megkapóbbak:

Vlad Tepes bámészkodott el, amikor le kellett volna szállnia:

Nagyon közel történtek nagyon különböző dolgok:

És igazából még ennél kisebb távolság sem volt zavaró egyeseknek:

De ami sok, az sok:

Az abszolút kedvencem pedig ez a két békésen sörözgető nő. Ők azok, akiknél a fotósorozat megtalálja a maga nyugvópontját. Ők nem akarnak zavarni senkit, nincs bennük semmi kivagyi lázadozás, egyszerűen teszik azt, ami nekik jó.

A mi a már elérkezett jövő akkor még kis reménységével zárjuk a sorozatot, de aki szeretné, Bob Mazzer Facebookján folytathatja a nézelődést.

Kösz, Vice! Akit pedig a korszak New Yorkja is érdekel, erre kattintson tovább.