Julian Glander és Jeron Braxton bámulatos kisfilmje.

A két művész még idén találkozott össze egy filmfesztiválon, és rögtön annyira együtt rezdültek, hogy hamar elkezdtek együtt dolgozni ezen a virtuális szavannán, amiben egy szürreális természeti tájból haladunk az egyre komputerizáltabb univerzumok felé. És közben még fura karakterek is felbukkannak váratlanul. A csoda az egészben az, hogy legyen bármennyire weird, egy pillanatra sem ijesztő, sőt, bizarr módon nyugtató az egész utazás.

A projekt érdekessége, hogy a két alkotó nem együtt dolgozott, mármint fizikai értelemben, hanem egymásnak küldözgették oda-vissza a renderelt fájlokat, amiket éppen kiegészítettek a friss ötleteikkel, szóval az egész etűd ilyen organikusan pingpongozós módszerrel készült.

Szándékosan építettek egyébként a 360-fokos videókkal mindig együtt járó FOMO-attitűdre, vagyis arra az élményre, hogy bármerre is húzzuk a kurzort, hogy valami mást lássunk a térben, úgyis elkerülhetetlenül lemaradunk valamiről.