Lassan letűnik egy fájdalmasan hétköznapi világ, és néhányan már azt sem tudják, milyen volt benne élni. Hogy milyen volt, amikor minden lassabb volt, meg kellett tenni távolságokat, össze kellett szedni magunkat, fél napokat töltöttünk el olyasmikkel, amikkel ma már negyed óra alatt végzünk, a multitasking pedig még ismeretlen fogalom volt.

De inkább mondunk pár példát, hogy még hökkentőbb legyen a meghökkenés.

Régen kazettákkal bénáztunk, ma Spotify-on generálunk személyre szabott lejátszási listákat

Noha a cédé sem volt piskóta, de akinek még volt szerencséje a magnókazettákhoz, az nagyon jól tudja, hogy bizony voltak idők, amikor a zenehallgatás kisebbfajta harc volt.

Már a beszerzés is macerás volt, hiszen ha az osztályban vagy a lakótelepen nem volt meg senkinek az a bizonyos album, amire vágytunk, a zsebpénz meg már elment takonylabdára és kosaraskártyára, akkor bizony komoly kihívás előtt álltunk.

És ha meg is volt az ominózus kazetta, akkor is még jöhetett a másolás, címkézés, műsor felénél odamenni, megfordítani, majd a megőrülés, amikor a magnó betekerte a szalagot. Ilyenkor volt igazán jó, ha nem eredetiben volt meg valami.

Most meg itt a Spotify, ahol ha megunsz egy lejátszási listát, egy tök hasonlót tudsz kérni két kattintással. Bármelyik számot bárhol elő tudod kapni. És mindez a telódon, nem kell vinned egy plusz kütyüt.

Persze volt varázsa a kazizásnak is, meg annak a rádöbbenésnek, hogy a cédék miatt dobható ki az összes, de a lényeg úgyis mindig maga a zene volt. Ahogy a normálisabb filmeknél sem a popcorn, meg a könyveknél se az illat.

Régen sulidiszkókban bénáztunk, Bravóba adtunk fel hirdetést, ma csak néhány húzás a Tinderen

Akármit lehet mondani az online randizásról, egy biztos, újabb távlatokat adott az ismerkedésnek. És itt most ne feltétlen csak a Tinderre gondoljunk, az Instagram vagy a Tumblr is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy összenőjön, ami összetartozik.

Hol van ez a társkereső rovatokba feladott “keresem a szőke lányt, akivel kedden szemeztünk a metrón” típusú esélytelen próbálkozásokig, vagy ahhoz a kilátástalansághoz, amit egy kisvárosi fiatal érzett az osztálytársával való szakítás után.

És igen, sokkal több seggfej jön szembe ma már csak Tinderen, mint ahány emberhez korábbi életünkben szerencsénk volt, de ők még azért általában egy balos pöccintéssel vagy szétválással negligálhatóak. Közben meg előtted mindenki, ez csak jobb.

Régen felrobbant az agyunk, amikor anya beindította szombat reggel a porszívót, ma nem is látjuk, nem is halljuk ezt a műveletet

És ne csak azokról a dolgokról legyen szó, amiknek megvolt az úgymond romantikájuk, a hétköznapok szürke súlyai is sokkal könnyebbek lettek.

Ezeket teljesen még azok a szerencsések sem kerülhetik ki, akik számára más végzi a bevásárlást és a házimunkákat. A porszívó hangja amúgy is az egyik legőrjítőbb hang a világon, de a csajunk/pasink se szól, mint egy okoshűtő, ha fogytán vagy lejárat közelében van a rizstej.

De ma például már olyan okosporszívót is vehetsz, ami a távollétedre időzítve végzi el a dolgát úgy, hogy még fel sem dönti a dolgokat, hanem kikerüli őket.

Régen órákat pályaudvarokon és késő vonatokon szerencsétlenkedtünk, ma secperc alatt foglalunk egy Oszkár- vagy Blablacar-autót

Két éve volt, hogy megelégeltem a szörnyű Horvátországba járó vonatokat, és kipróbáltam, hogy működik az itthon az megszeretett Blablacar.

És hát egy átszállással úgy lett meg Kelenföldtől az abbáziai szállásajtóig az út, hogy csak a zágrábi megállóban foglaltam a Zágráb-Opátija szakaszt.

A telekocsizás jó, mert olcsó, környezetbarát, rugalmas, és bármelyik tömegközlekedési eszköznél alkalmasabb arra, hogy szóba elegyedjenek az emberek.

És míg az Überrel azért csomó aggály felmerülhet, adókerülésileg például, valamint a huszadik század legemblematikusabb utazási formája, a repülés is mára egy kínszenvedés lett, addig nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek az évtizednek a telekocsi a legmenőbb helyváltoztatási eszköze – na, persze, ha a deszkás és a bringás hatótávon kívülre célozzuk magunkat.

Régen kínos telefonbeszélgetések voltak anyaékkal, mindez Skype-ról ezerszer kötetlenebb lett

Annak köszönhetően, hogy a klasszik telefonálással szemben a Skype ingyenes, kiesett a távbeszélgetésekből az a faktor, hogy sietni kell a dolgok megbeszélésével.

Ez régen minden beszélgetést beárnyékolt, amikor épp csomó pénz volt a kártyán, akkor is zsigerileg megvolt az érzés, hogy gyorsan kell mondani a dolgokat, ettől az a kihallgatásérzés erősödött, ami picit mindig ott volt a szülőkkel való beszélgetésekben.

Ehhez képest a Skype-ot csak benyomod, aztán úgyis tudtok beszélgetni, hogy közben megcsinálsz csomó más dolgot, akár az is belefér, hogy pár pillanatra meg se szólaltok. Hiszen mindenki tudja, hogy Skype közben az ember belekavar a levesbe a konyhában, vagy megöntözi a virágokat.

És ezek a csendek sem azok a drámai csendek, ami után a klasszikus telefonálásokkor nagyon kínosan érezte magát az ember, hanem tök természetesen hatnak.

Összességében tehát míg a telefonálás úgy hidalta át a távolságot, hogy közben hangsúlyozta is azt, addig a Skype mintha tényleg közelebb hozná egymáshoz az embereket. Szóval mégsem annyira mumus az a TEKKNOLÓGIJA, mint amennyire néha éreztetik velünk.