Kiderül az is, milyen szintjei vannak a szelfikényszernek.

Miközben a hétköznapokban annyira természetes lett a szelfizés és a szelfizés látványa, hogy hajlamosak vagyunk olyan természetesnek tekinteni, mint a levegővételt, addig a pszichológusok egyre inkább afelé hajlanak, hogy a túlzásba vitt szelfizés konkrétan a függőségek egyik új formája.

Dr. Mark Griffiths és Janarthanan Balakrishnan egy új kutatásukban száz indiai szelfizőt vizsgáltak annak céljából, hogy megállapítsák, hol indul a függőség. Azért épp az indiaiakra esett a választás, mert ebben az országban van a legtöbb Facebook-felhasználó, illetve a legtöbb olyan haláleset, amit veszélyes helyen történő önfotózás eredményezett.

Végül a szelfitisz névre keresztelt viselkedési rendellenesség három szintjét különböztették meg:

  • határeseti szelfitisz: napi három szelfi posztolás nélkül
  • akut szelfitisz: napi három szelfi posztolva
  • krónikus szelfitisz: folyamatos szelfizés és minimum hat poszt

Griffithsék szerint a szelfitisz okai elsősorban az önbizalomhiány és beilleszkedési vágy, és hasonló tünetekkel járhat, mint a többi függőség. Némiképp hasonló módon, mint ahogy a nomofóbia esetében, ami meg az attól való rettegést jelöli, ha nincs kéznél a telefonunk.

A kutatók következő célja, hogy a függés kialakulásának feltárása után megtalálják azokat a módokat, ahogy segíteni tudnak a szelfitisszel közdő embereken.

(via)