Szimler Bálint és Rév Marcell megint nem bírt hibázni.

A két fiatal filmes, akiknek sok egyéb mellett a Kodály és a Balaton Method-ot is köszönhetjük, újabb mozgóképes etűddel rakja oda magát, ezúttal a Société felkérésére – amiről egyelőre kicsit ködösen annyit tudni, hogy kulturális, design- és divatközösségi központként szeretné definiálni magát, küldetéseként a tehetségek támogatását és kapcsolati hálók szövését jelölve meg, és 2017 őszén nyílik meg a Sas utcában.

Na, ezt a divatfilmet nekik csinálták, a végeredmény pedig már be is került a Berlin Fashion Film Festival online showroomjába. Az alkotók szerint igazi szerelemprojekt született, mert egyáltalán nem volt megkötve a kezük.

Mi azért rákérdeztünk Szimler Rendezőnél, hogy az óriási szabad kéz nyomasztó árnyékában mégis hogy álltak neki a projektnek, mi alapján választották ki a szereplőket és a szitukat.

“Erős karaktereket kerestünk, személyiségeket, izgalmas jelenlétet. Ügyeltünk rá, hogy sokszínűek is legyenek, aztán mikor eldöntöttük, kik legyenek ők, akkor a fejünkben meglévő jeleneteket személyiség alapján kiosztottuk a lányok között. A femme fatale típus végig a szemünk előtt lebegett egyébként.”

Hopp, egy Madách tér

És hogy hogyan jött a képbe a magányos üvöltés, a kukarugdosás, vagy a saját arcot ábrázoló plakát letépése? “Fontos volt, hogy ezek a pillanatképek erős hangulattal bírjanak, sztorit hordozzanak, amik mögé beleshetünk, és valahogy ismerősek legyenek” – szólt a válasz.

Megkérdeztük azt is, mást vettek volna-e fel, ha mondjuk New Yorkban vagy Berlinben készült volna. Szimler szerint egészen biztosan, bár

“filmesként a személytelen fashion világban is a személyek érdekelnek, szóval biztosan emberközeli lenne, bárhol csinálnám.”

Egyébként 3 napon át forgattak, 16 milliméteres filmre.
Ezt csak azért mondta el, mert mondtam, hogy az olvasók imádják a számokat.