Egész véletlen, hogy vegán* lettem. Úgy kezdődött az egész, hogy 2015 októberében kitaláltam, hogy három hónapig nem eszek húst a játék kedvéért. Mégis hogyan bírom, megismerek-e új dolgokat, máshogy érzem-e magam? Azt leszámítva, hogy megvolt ez a klasszikus jó közérzet, amit a mérhetetlen sok húsétel elengedése okozott elég nagy csalódás voltam magamnak. Kábé semmi újat nem ettem, csak ahol eddig hús volt, ott sajt lett meg gomba, amik azért szintén nem voltak ismeretlenek számomra. Csak hirtelen főszereplők lettek.

Szóval 2016 legelején valahol ott álltam, hogy noha tök jól elvoltam hús nélkül, egyedül az ikeás hotdogról volt nehéz lemondani egyszer, alapvetően sikertelen volt a kísérlet. Ekkor jött az ötlet, hogy a tejtermékeket is el kéne engedni, és ezzel annyira sarokba szoríthatnám magam, hogy egyszerűen egy idő után muszáj lesz új dolgokat kipróbálnom.

Előtte az egész vegán közeg elég távol állt tőlem, nem csak azért mert legszívesebben köret gyanánt is legszívesebben a főételnél egy kevésbé zsíros húst ettem, hanem mert ez egy olyan ideológiáktól terhelt, szinte mindenre kiterjedt életmódnak tűnt, amilyen készen kapott dolgokat én nem szeretek csak úgy egyazegybeátvenni. Egyszerűen az, hogy mindenre megvan a vegán válasz, olyannak tűnt, mintha egy teszt lenne az élet egy mindenki számára elérhető megoldókulccsal. Viszont szeretek tanulni és dolgokat átvenni még olyanoktól is, akikkel nem értek egyet.

És csomót lehetett.

Igaz, azóta sem ajándékoztam el a Martensem, továbbra sem ítélem el azokat, akik képesek elhúzni a böllérkést a szeretetben felhizlalt disznójuk torkánál, és nagyon remélem, hogy azzal, hogy beszéltem a növényalapú táplálkozás előnyeiről, senki sem érezte még úgy, hogy a puszta tapasztalatközlésnél jobban meg akarnám győzni. Már csak azért, mert a vegán diétának csomó ellentmondása van, és embere válogatja amúgy is, hogy kinek milyen étrend felel meg legjobban. Simán osztom, ha kell, hogy ha tejterméket nem is, de napi harminc gramm húst azért sokkal jobb elfogyasztani, valószínűleg tényleg nem kell több, mint vitaminkiegészítőkkel bajlódni.

Egy idő után azonban azzal azért csak számot vetettem, hogy miért van az, hogy – lévén lassan másfél év után már simán sikeresnek mondható a, nevezzük így, kihívás – még mindig eszem ágában tejet inni vagy kolbászt majszolni. Úgyhogy most összegyűjtöm az összes pozitív tapasztalatom. Negatív nem igazán volt: páran élcelődtek már rajtam, meg tényleg jó lett volna ott az Ikeában megenni 3-4 hotdogot, de ennyi férjen már bele, nem!?

1. Jobb főzni

Én korábban nem igazán főztem. Noha látom a szépet egy rózsaszín lapockában egy csillogó csirkemájban, de sohasem lesz olyan jó kacsát bontani, halat filézni, mint ártalmatlan növényeket szeletelni vagy megkönnyezni egy lilahagymát. Zöldségekkel, gyümölcsökkel dolgozni számomra boldogság. A hurkát csak a sütőbe volt jó betenni.

2. Mert új ízek

És azért is jobb főzni, mert az állati eredetű ételek mellőzésével tényleg sikerült rávenni magam, hogy új dolgokat ismerjek meg. Szerintem az eltelt időben konkrétan háromszor annyi alapanyaggal találkoztam, mint a megelőző évtizedekben. Sokadszor ugyanazt hazavinni a boltból egy idő után picit lehangol dolog, de először kivenni valamit a bevásárlótáskából a konyhaasztalra, az bizony ünnep. (Igen, okos meglátás, ehhez nem kell vegánnak lenni!)

3. Nagyon sokat lehet enni

Nyilván alkati kérdés is, hogy mennyire van így, de némi szégyenérzeten túl nincs semmi mérlegen számosítható következménye annak, ha kétszer ebédelek vagy vacsizok, vagy megeszek egy csomag zabfalatot, ami kurva sok cukor, esetleg másfél tábla csokit sorizás közben. És mint fentebb említettem, az elején nagyon érződik, hogy jobb az általános közérzet. Aztán persze, mint minden luxust, ezt is meg lehet szokni.

4. Mert gazdaságos

És itt most nem arra gondolok, hogy feltétlenül olcsó, mert tud nagyon is tud drága lenni, hanem inkább arra, hogy míg a futószalagon tenyésztett haszonállatok csak azért megesznek csomó növényt, hogy majd a tányérunkra kerüljenek, addig azon a földterületen akár teremhetnének olyan növények is, amiket mi eszünk. Sokfelé zöld gondolatmenet eredeztethető innen, de nekem annyi bőven elég, hogy míg nagylábon élni szeretek, ugyanannyira utálok pazarolni. És ez a jóérzés minden almaharapásban és minden korty vaníliás zabtejben ott van.

5. Vegán éttermekbe járni jó

Azt az egyet leszámítva, hogy csomó vegán étteremben nincs sör, még olyanban nem jártam, ahol bármi panaszom lett volna. És ez főleg annak köszönhető, hogy a netről kiragadható elragadtatott kirohanások ellenére a vegánok rendre tök kedves emberek, sehol sem tették elém a tányért kelletlenül, és bár vannak helyek, amik jobbak, mint a többi, talán épp a vegán kultúra miatti elkötelezettségük miatt, sehol sem ettem rosszat – se Budapesten, se külföldön.

***

Amúgy onnan jutott eszembe minderről írni most, hogy láttam az eseményeim között, hogy május 11. és 14. között lesz a harmadik Vegan Food Fest az Alleé-nál.

* Csak az egyszerűség kedvéért utaltam magamra vegánként, csak a konyhában és az étkezőasztalnál igaz rám.