Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
A szomorú városligeti történések miatt a fővárosiak egyik kedvenc zöldterületi fröccsözője, a Kertem nemrég bezárásra kényszerült – hogy aztán március magasságában kiderüljön, kicsit (de tényleg, mondjuk öt percre az eredeti helyszíntől, bár nem számoltuk pontosan) arrébb újranyithatnak. Az elmúlt hetekben pedig már ez a rokonszenves látvány fogadja az Olof Palme Ház felé andalgókat:
Nem szexibb? De. Főleg, hogy egyenesen a nagydombra nyílik látvány, a liget vidáman kitüremkedő szívcsakrájára:
Mondanunk sem kell, mekkorát él itt a négylábú frakció. Vasárnap egy spontán kutyasulit össze lehetett volna pattintani, és szerencsére senki nem rágta meg a másikat, ők is kitapinthatóan belesüppedtek az újratöltött békességbe:
530 a vice, teljesen vállalható folyó borból, 1200 egy roston csirke salátával, és még lepényt is csapnak mellé, hadd hízzál.
És hogy több ismerős egybehangzó véleménye szerint miért jobb, mint régen? Egyszerű: nincs körbezárva. Gyakorlatilag egy csomó szék és asztal Budapest centrálparkjának egyik csücskében szabadon szétszórva. Jobb megoldást elképzelni sem lehetett volna, és még az alig öt méterre elhaladó beerbike-os angol kiabátorok sem tudnak érdekelni.
Egyedül az Olof Palme Ház épülete tud lelombozó lenni, amikor az ötödik kör sör után elindul az ember egyet elengedni a vécére, megcsodálja a grandiőz neoreneszánsz monstrumot, hogy aztán odabent egy elbarikádozott sávban haladjon a vizeldéig. Reméljük, azzal a kihasználatlan térrel is kezd valaki valamit, és remélhetőleg nem pár fogalmatlan döntéshozó a Liget Projekttől.
A kaja amúgy meglehetősen gyorsan készül, a számát senki ne feledje, itt már nem névre megy az evős játék, megafonon át harsog fel a hatszáznegyvenkettő:
Hát így. Szeressétek őket Facebookon is.
(Fotók + szavak: Unger András)