Január másodika a befelé forduló, antiharsány embertársaink világnapja. Nem hivatalosan létező ünnep ez 2011 óta, már amennyiben egy klasszikus introvertált megünnepel bármit is, pláne magát. Egyébként meg azért erre a napra esik, mert nekik extra idő kell újratölteniük a szilveszteri megőrülések után. Végre nincs erőltetett társalgás, small talk, kötelező bevadulás és nyomasztó tömegek. Pizsama van és otthonmozi.

Ugyanakkor kiváló alkalom is ez arra, hogy megnézzük, mi mindenért érdemes szeretni az introvertáltakat, akikre általában hajlamosak vagyunk rideg csodabogarakként tekinteni. Pedig..!

Például megtanítják nekünk, hogy a csend jó dolog

Információtúláradás, erről szól most a világ. Az agyunk folyamatos buzzban van, és néha azt sem tudjuk, hogy legyünk ezen úrrá. De ők igen! Az introvertáltak nagyon is rendben vannak azzal, ami a fejükben zajlik, és megvan az a képességük, hogy egy konfliktus közepén is képesek venni egy hosszú, nagy levegőt, és átgondoltan reagálni a nyers érzelemből odabaszás helyett.

Ráadásul átlátják a dolgokat

A csenddel kéz-a-kézben jár náluk az, hogy erőteljes megfigyelők is. Szuperképességük, hogy képesek bármikor két lépést arrébb tenni, hogy komolyabban és tisztábban rálássanak, mi az isten zajlik éppen. Akár a világban, akár a saját életükben.

Kiváló problémamegoldók és ötletgenerátorok

Ez igazából az előzőből következik, na meg abból, hogy az egyedül melózás felé gravitálnak. A kussban az asztalnál ülés felé, mert úgy tudják zavartalanul megforgatni az elképzeléseket a fejükben. Talán

ösztönösen is tudják, amit kutatások mondanak: hogy egy csapatos brainstorming során kevesebb ötlet jön fel, mintha ugyanezek az emberek magukban agyalnának, aztán később egyeztetnék ötleteiket.

Ha egyedül vagyunk, tisztán brillíroz az agyunk. És ők szeretnek egyedül lenni.

Nem félnek mélyre menni

…ebben a sekélyes világban, ahol az érzelmek kifejezése háttérbe szorult és a felületes beszélgetések uralkodnak. Ők viszont jobban együtt tudnak érezni bárkivel, az empátiának ez a foka pedig az előszobája az erősebb kapcsolódásnak. És az sem véletlen, hogy a művészek is gyakran kerülnek ki közülük, ahogy az olvasott emberek is: lubickolnak a tudásban, a mélyre merülésben. Ami náluk inkább már repülés.

És a szerelmi kapcsolataikba is sokkal több intimitást visznek

Ahelyett, hogy a melóról meg a micsinálunkmostról érdeklődnek, a belső világunkra figyelnek. Viszont nem is ugranak bele olyan hamar egy kapcsolatba, mint az extrovertáltak – ugyanis megfontoltan döntenek.

Tudják jól: ha a dolgok nincsenek siettetve, akkor jobb döntéseket lehet hozni.

Nagyon jó vezetők válhatnak belőlük

Elsőre senki nem hinné, de így van. A Microsoft-főembléma Bill Gates is introvertáltnak mondja magát, 2013-ban egy beszédében is megjegyezte, hogy ők képesek akár napokra elvonulni, hogy egy kemény problémára koncentráljanak, mindent elolvassanak róla, amit csak lehet, átjárják és átrágják, ebben nagyon jók. De híres introvertáltak például Gandhi, Teréz anya, Abraham Lincoln vagy Barack Obama – álmodozók, akik egy fényesebb jövőért akartak dolgozni.

Na, milyen lenne a világ nélkülük? Ugye, hogy semmilyen!

(Nyitókép: lifehack.org)