Már egy ideje tudjuk, a budapesti bölcsész-hipszter lányokat többek között onnan ismerhetjük fel, hogy saját erkélyükön nevelt fűszernövény-kollekciójuk van. De mi van akkor, ha a bölcsész-hipszter lány nem elégszik meg egy low-budget fűszernövény gyűjteménnyel, hanem többre vágyik, és kertet akar – ráadásul Budapest belvárosában, az ötödik emeleten? Naná, hogy megcsinálja!

Amikor először olvastam ezt a cikket, rettenetesen ideges lettem – el is rágcsáltam egy medvehagymát. Amikor másodszorra olvastam, rájöttem, minden szava igaz: egy valamire való budapesti lánynak jár fűszernövény-kollekció! Nem kell agrármérnöknek lenni ahhoz, hogy néhány magból nagyobbacska, netán termést hozó növényt neveljük. Egy csinosításra váró 4 négyzetméteres erkély és némi elszántság bőven elegendő a sikerhez.

Zsigerből plántálni

Budapesti belvárosi lányként esélyem nem volt mélyreható ismereteket szerezni a növénytermesztés csínjáról-bínjáról, így hát maradt a józan ész és az internet. Jelentősebb tervezés nélkül, zsigerből vágtam bele a projektbe, és már szezon elején tudtam: mini kertem lesz az ötödiken, ha fene fenét eszik is! Első lépésként rohamtempóban kezdtem tejfölt és joghurtot fogyasztani, hogy legyen milyen edényben nevelni a palantákat. Meg persze egy kis bifiduszesszenzisz sem ártott.

A professzionális csírázatató és palántázó edények szóba sem jöttek, maradtam az ősi módszernél. A legegyszerűbb és legolcsóbb virágmagokkal próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel. Minden reggelembe locsolássál és várakozással teli izgalom vegyült: vajon mikor bújik ki az első hajtás a föld alól. Magam sem hittem volna, de néhány nap alatt a balkonkertészet rabjává váltam, tamagocsi módra nevelgettem a palántáimat. Minden új hajtásnak úgy örültem, mintha a saját gyermekem lenne.

Végül csak a paradicsomokból lett tisztességes palánta. Utólag bevallhatom, a londoni kirándulásom egy hete alatt többször gondoltam a paradicsom palántákra, mint az itthon maradt szeretteimre. Mindig nagyon vártam a csemetékről szóló beszámolót a paradicsom-sittertől. Nem csoda hát, hogy kis híján depresszióba estem, amikor tetvek támadták meg a már zöldellő paradicsomoktól roskadozó növényeimet. Túl szép lenne ez a történet, ha nem mesélném el, hogy a fent nevezett probléma miatt a paradicsomok a kukában végezték, soha nem ettem belőlük.

A fűszernövény-kollekció eközben gond nélkül gyarapodott, a bazsalikomot, a mentát és a petrezselymet semmi nem állíthatta meg a szüntelen növekedésben – így az ő sorsuk a fazékban ért véget. Nemcsak a hasamat, hanem a szememet is szerettem volna jóllakatni, ezért a virágok ültetésére is gondot fordítottam. Minden létező virágládát begyűjtöttem, és rendületlenül vásároltam a palántákat. Nyár közepére már nekem volt a legszebb erkélyem az utcában. A barátok és szomszédok is csodájára jártak, esténként az erkélyen boroztunk, és nyomtuk a dolce vitát a virágillatban.

Hónapokon keresztül minden nap tettem azért, hogy az ötödik emeleti 4 négyzetméterből kert legyen. Végül lett is. Pedig nem értek hozzá – csak szeretem.

A következő szezon gondosabb szervezést és tetűmentességet igényel. A magok beszerzését már nem bízom a vétlenre, szakértőhöz fordulok, stílusosan a Plantprincess nevű magmixszel próbálkozom, és jöhet néhány extrább növény is. 2013-ban is lesz mini kert az ötödiken Budapesten, a belváros közepén.

És hogy mi a tanulság az egészből? Soha ne becsüld le a városi kertész bölcsész-hipszter lányokat, mert ma még az egynyári növényeiket nevelgetik az erkélyükön, de könnyen lehet, hogy holnap már a csilijüktől könnyezel.