Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Tavaly ősszel volt nálam pár napot egy lengyel haverom, aki egy francia lánnyal járt, így elég sokat járt Varsóból Párizsba. Ennek kapcsán aztán csomót mesélt arról, hogy mi más a két városban, amit így magyarként megerősíthetek, hogy feltehetőleg igaz a Bécsen innen és túl viszonyra is.
Általában ezek olyan dolgok voltak, amikre azért számítottam. Például, hogy Párizsban mennyivel drágább ugyanazt a bandát megnézi, ott koncerten egy merchös póló árából két sör ha kijött, így onnan szokott öltözködni sörözés helyett satöbbi.
Viszont volt egy olyan pont is, amit ilyen aha-élményként éltem meg, és neki is egyik kedvence volt Franciaországból. Ez pedig nem más, mint az egy üveg sörhöz való viszony. Náluk Lengyelben – és persze nálunk is – egy üveg sör elfogyasztása fényes nappal, teljesen stigmatizált dolog.
Ha valakinél látsz egy sört délután kettőkor, akkor szinte biztos vagy benne, hogy legalább öt fogja még ezt követni.
Maciek haverom, így hívják, fonetikusan meg kábé Macsek, rögtön hozzátette, hogy ő ezt teljesen megérti, mert náluk is úgy van, hogy ha valaki kinyit egy vodkát, akkor azt rendre megissza. Csodálkozott is, amikor másodszor volt a lány családjánál, és a múltkori ajándékba vitt gyümölcsös vodkából egy deci hiányzott mindössze. Majd később ugyanígy volt a többivel, amíg ki nem fogyott az ízekből.
Párizsban meg azt látta, hogy teljesen természetes, hogy az emberek az ebéd után megisznak egy pohár sört vagy egy deci bort.
Sőt az sem volt ritka, hogy jól szituált menedzsereket látott melóidő után padon egy-egy dobozos sörrel.
Én meg azóta a legnyugatosabb dolognak tartom, ha ebéd mellé kerül egy pohár sör is az asztalra, már csak azért is, mert az agyi meneteket is picit átstruktúrálja. Ez a pohár sör, általában egy kávéval párosítva pedig sokszor tök más megvilágításba helyezett olyan dolgokat, amiknél kicsit elakadtam ebéd előtt.