“Ér az életünk egyetlen fotót?” – tette fel a kérdést még 2018 márciusában egy fiatal indiai pár, az egyszerre szoftverfejlesztőként és utazóbloggerként élő Vishnu és Meenakshi Moorthy egy Instagram-posztban. Ebben itt.

“Egy csomóan vakmerősködve állunk ki sziklák és felhőkarcolók széleire… De megér az életünk egyetlen képet?”

– szól a szinte költői kérdés a leírásban.

Meenakshiék fél évvel később, októberben szörnyethaltak, miután több mint 200 métert zuhantak egy szikláról a Yosemite Nemzeti Parkban. Feltehetőleg egy vakmerősködő instagramozás közepette.

Tünderémeséjük a saját figyelemfelhívó posztjuk ellenére is tragikus véget ért, de az ő sztorijuk csak egyike a számtalan másiknak, amikben bloggerek, instagramjúzerek és wannabe influenszerek vállalnak be eszetlen tetteket az aranyat érő figyelemért.

A Pedra da Gavea nevű szikla Rio mellett például a világ egyik legnépszerűbb veszélyes instázóhelye

De hogy kezdődött ez az egész rizikózós dili?

A Fast Company cikke válaszul azt a 2011-es esetet említi, amikor a kanadai Tom Ryaboi lelógatta a lábát egy nem törpeméretű torontói toronyház tetejéről. A fotót kitette a Flickrre, az 500px képmegosztóra és a Redditre is, bumm, az internet felrobbant tőle – és megszületett a #rooftopping trendje.

The Final ImageRead the complete story on 500pxhttp://500px.com/blog/120

Közzétette: Tom Ryaboi Photo – 2012. április 24., kedd

A rooftopping eleinte csak magányos adrenalinhajkurászást jelentett, aminek nem volt önmagán túlmutató célja, de aztán a lájkhajkurászás térnyerésével hozzácsapódott az is, hogy ezt mindenáron meg kell örökíteni. Ha pedig meg kell örökíteni, akkor annál jobb, minél látványosabb. Vagyis veszélyesebb.

Az öngerjesztő folyamat egyre elvetemültebb tettekre késztette a magasba mászókat – számos, igazán idióta esetről mi is beszámoltunk:

Ez a srác úgy viselkedik Toronto tetején, mint egy csokitúladagolásos óvodás

Dubaji felhőkarcolóról lógott le az orosz modell, az internet népe porig hülyézte

Aztán amikor Vitalij Raskalov és Vadim Makhorov öt éve felkapaszkodtak a Sanghaj Toronyba, a világ második legmagasabb ember alkotta építményére, annak is a legvégére, és ezt levideózták, összesen több mint 70 milliós nézettséget összegereblyézve, igazi robbanást idéztek elő a hasonló mutatványok műfajában.

A robbanás azonban negatív rekordot is jelentett.

2014 eleje és 2015 vége között megháromszorozódott a veszélyes közösségimédiás akciók közbeni halálesetek száma.

Ebben persze a magaslati idiotizmus mellett ugyanúgy benne van az autók meg vonatok alatti amatőr kaszkadőrködés, a veszélyes állatokkal játszadozás vagy éppen az extrém kajálás. Vannak persze rutinos profik, akik valószínűleg nem esnek le és halnak meg soha, de sajnos sokan vannak, akik mindenféle tapasztalatszerzés nélkül, vakon követik a példájukat.

Tavaly ősszel már arról is beszámolhattunk (sajnos), hogy egy kutatás szerint 250-en már biztosan meghaltak szelfizés miatt / közben. És ez csak az a szám, amit dokumentáltak. Igaz, fontos jelezni, hogy közöttük olyanok is vannak, akik nem feltétlenül akarták a veszélyes életet élni, hanem átlagemberek, akik éppen rosszkor csinálták rossz helyen a rossz szelfit.

A veszélykereső viselkedés ráadásul nem merül ki csupán a magas helyekre, vonatok tetejére kimászásban, meg a “medve nem játék” aranyszabály be nem tartásában, a mindenféle zakkant internetes kihívások is masszívan szedik áldozataikat, gondoljuk csak a Fire Challenge-re, amiben emberek magukat gyújtják meg, vagy az igazán elvetemült Mosókapszulaevés Challenge-re.

De persze akadt olyan is, aki zenei karrierjének bedurranását várta volna egy agyatlan ötlettől – vesztére:

Meghalt a kanadai repper, aki egy repülőgép szárnyán akart reppelni

Hogy ezek a mutatványok veszélyesek, ahhoz kétség nem fér, de

van egy másik rizikófaktor is: hogy a VESZÉLY tényleg működik.

Hiába a figyelemfelhívás, mert ha például megtörténik az, hogy valaki kvázi bebetonozza a fejét egy mikrosütőbe, majdnem meghal, de végül épphogycsak kiszabadítják, és három nap alatt 70 ezer új követővel gyarapodik, majd azóta is ebből profitál, akkor szinte biztos, hogy a radikális hülyeségtrend nem fog maholnap véget érni.

Steve Stewart-Williams, A majom, aki megértette az univerzumot című könyv szerzője szerint nem csak arról van szó, hogy az emberek villantani akarnak, hanem arról is, hogy ma már nem csak a közvetlen környezetünkkel versenyzünk a kitűnésben, hanem az internetnek hála bárkivel bárhol a világban.

Mindeközben Ricky D. Crano, az angliai Tufts Egyetem témával foglalkozó professzora azt mondja, ez az állandó győzni akarás nem a közösségi média véletlen vadhajtása, hanem egyenesen alapvetése, ami bele van betonozva – mint Jay Swingler feje a mikrosütőbe.

Hogy a Facebook, a YouTube és az Instagram mikor és milyen módon hajlandó visszanyesni a saját, pénzt jelentő eléréseit annak érdekében, hogy kevesebb legyen a felesleges baleset és halál, azt nem tudni – mindenesetre az extrém őrületek extremitása éppúgy növekvőben van, mint az általuk okozott tragédiák száma, és egyelőre nem látszik a tökéletes kiút mindebből.