Bődületeset hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a borító terelte a figyelmemet az alábbi album felé, viszont nem is hiszem, hogy ezzel bármi gond lenne. Amivel gond van, az az, hogy én egy ideje leszoktam az úgynevezett “bítlemezekről” (vagyis a hiphopból eredeztethető, de reppelés nélküli, otthoni fotelbólogatáshoz szánt darabokról), pusztán azért, mert az elmúlt években kicsit csömöröm lett tőlük.

A Green Apples and Oranges-en azonban minden trekk úgy ér véget, hogy közben én még szeretném, hogy szóljon tovább. Márpedig ilyenből egy ideje nem jutott osztályrészül, ha wonky / neo soul / absztrakt hiphop került a látómezőmbe. És ez jókora szemétség a torontói Elaquenttől, hiszen erre az – alig egy hetes – albumra elhelyezett zenék tényleg nem ferdítik el azt, amit az emlegetett artwork mondani akar: hogy ez egy szellős, frissítő rásegítés egy fülledező nyárhoz, amiből épp nincs körülöttünk túl sok, de ez az ember mégis ideplántálja nekünk a szobába.

Strandröplabdapálya, sirályrikácsolás, gyöngyöző verejték, jéghideg narancslé a hűtőtáskában szemhunyás és a PLAY megbökése után: