keresés menü

Budapest még nem is tudja, hogy négy dimenzióban hallgathat zenét egy eldugott hangárban

A budapesti elektronikus közeg úgy június óta hallhat behatóan a projektről, és jó eséllyel az általuk szervezett rendezvényekről: főhadiszállásuk ugyanis, ami a Nagytétényi úton üzemel, azóta feküdt rá erősen a programok szervezésébe, fajsúlyos nevekkel, hogy némi mozgást idézzen elő az erre fogékonyak irányába. De ami igazán nagyot nyom a jelentőség mérlegében, az a missziójuk: a 4DSOUND teljesen újraszabja mindazt, amit a zene befogadásáról eddig gondoltunk – olyan tereket hozva létre, amiben a hangok mellettünk, velünk, sőt, bennünk mozognak.

Hogy pontosan megértsük ezt az egészet, anélkül, vagy legalábbis még azelőtt, hogy a saját fülünket ráeresztettük volna minderre, ami pillanatnyilag tényleg csak nálunk van világszerte, ahhoz feltettünk pár kérdést az alapítónak, a holland Paul Oomennek, aki családilag is kötődik Magyarországhoz.

Urbanplayer: – Hogyan írnád le a 4DSOUND-élményt olyasvalakinek, aki szeret hangosan, jó minőségű soundsystem előtt állva zenét hallgatni, de eddig még sosem volt ilyesmiben része?

Paul Oomen: – Alapjában más, itt ugyanis nem “hallod” a hangrendszert. Úgy tudnám leírni, hogy hangokat hallgatsz, amik megjelennek a térben. Énekfoszlányok, dobok, hangszerek, úgy, mintha tényleg ott lennének valahol a helységben, és nem membránokból szólnának. Ezek a hangok ráadásul mintha egy olyan térben mozognának, ami túlnyúlik magán a fizikai termen, ezért akár addig a benyomásig is eljuthatsz, hogy nem tudsz választ adni a hol vagyok? kérdésre.

Lényegében nem hasonlítható egy klub hangrendszeréhez, nem is úgy szól. A hangminőség sokkal természetesebb, közelebb áll ahhoz, ahogyan a mindennapjainkban halljuk a minket körülvevő világot – ráadásul a frekvenciatartományok határa is jóval szélesebb annál, mint amihez hozzászoktunk. A hangok betölthetik a teret és lehetnek olyan erősek, mint egy klubban, de néha puhán csendülhetnek a messzeségből.

Összességében több fókuszt követelnek a hallgatótól: aprólékosan kimunkált részleteket fedezhetsz fel a füleddel, ha mozogsz a térben, de már csak azzal is, ha elfordítod a fejed.

Az érzékeidet a szélsőségekig próbára tesszük.

UP: – Mit jelent a negyedik dimenzió a nevetekben?

PO: – Te, a hallgató vagy a negyedik dimenzió. A 4DSOUND-ban benne vagy a zenében, a részévé válsz. Az, ahogyan helyzetet változtatsz, ahogyan viselkedsz, ahogyan irányítod a tudatosságodat, a befogadás interaktív elemévé válik, és senki más nem fogja ugyanazt hallani, mint te.

UP: – Mi a hosszú távú célotok? Gondolod, hogy a klubtulajok, koncertszervezők idővel ráugorhatnak a szenzációra, és megláthatják benne a minőségi szórakoztatás jövőjét?

PO: – Igen, a térhangzás mindenképpen a zene jövője, és úgy általában minden, hangokkal dolgozó médiáé. Amikor elkezdtük a 4DSOUND-ot tíz éve, az emberek nem értették, miről beszélünk. Csak mostanában érkeztek be olyan kísérletek, amik felkarolták ezt a szellemiséget, párhuzamosan a 360-videóval, ami épp most érik be. Én úgy tippelem, öt éven belül a többirányú térbeli hangzás lesz a sztenderd, és színházaktól a koncerttermekig mindenhol elkezdik a rendszeres alkalmazását, végül egészében felváltja a klasszikus sztereót.

“Ezért is fontos, hogy ezt a jövőt a megfelelően alakítsuk, hogy vigyázzunk a hallgatóra. Ha megtanulnak mélyen, értőn hallgatni a zenét, akkor egy boldogabb, egészségesebb életet élhetnek.”

És persze törődnünk kell a zenészekkel is, hogy képesek legyenek dolgozni ezzel az új médiummal. A vele való bánásmódot ugyanis nehéz tökélyre fejleszteni, legalább annyira, mint ahogyan az ember egyszerű hegedűművészből virtuózzá válik. A következő öt évben persze ez aligha fog bekövetkezni, de a következő ötvenben már teljesen megértjük majd az egész működését. Most mindennek a legelején tartunk.

Hát fiolában ennyit a jövőkéről. Aki pedig szeretné meghallgatni élőben, hogyan tartunk az elején, ami a jelek szerint már így is elképesztően szólhat, annak irány augusztus 26-án pénteken a 4DSOUND hangárja, ahol egész estés show-val készül a klubzenék méltán népszerű hamburgi pionírja, Stimming, valamint Lambert, és még bő húsz előadó szerte a világból.