Ha az ember albérletvadász, akkor az Otthontérképen továbbra sem haszontalan körbekémlelni.

És például megbizonyosodni afelől, hogy nem kell feltétlenül egy háromhallos-negyventermes loft csoda dupla tetőterasszal, ha az ember otthonosan akarja magát érezni a nagyvárosban. Hülyeség, hogy csodák nincsenek, mert megfelelő térelosztással, jól megválogatott dekorral simán összehozható a magic. Példákat mutatunk!

Nyugati kényelem, nyugati izgalom

Kedvenc példánk ez itt. Egy kelet-berlini dzsentrifikációs képzőművész is könnyen összekeverné a stúdiólakását ezzel a második kerületi lakkal, ami lehet, hogy csak 38 négyzetméteres, de annál hangulatosabb ezekkel a moduláris hatású konyhabútorokkal meg a térnövelő fehérséggel. És akkor még az olyan elsőre nem szembeszökő, de rokonszenv-duzzasztó apróságokról, mint az ágy melletti lámpatartó asztalka lyukacsos mivolta – ami így rettentő kreatívan spricceli le a fényt a padlóra – nem is beszéltünk.

Szív küldi a Szív utcából

Hogy egy téglalap alapú szobát mennyire hasznos metörögetni, és mennyire könnyű ezt véghezvinni pár nevetségesen egyszerű berendezési tárggyal, arra ez a hatodik kerületi kvartély az igazolvány. Harminc négyzetméterről beszélünk, ami aztán a kicsinél is kisebbnek számít, mégis sugárzik belőle a rokonszenv és az élhetőség. Amibe persze belejátszanak az olyan trükkök, mint a tükrös ruhásszekrény, de mi is a gond ezzel, ha segít a jó lakhatási közérzet kialakításában? Naugye.

A little bit of 70-es évek

Ismét 38 a négyzetméterszám, na de mit látunk a képeken? Olyan típusú, játékos-fröccsöntött űrműanyag hatású, lekerekített élű tereptárgyakat, amiket minimum ilyen zenékre kéne hétvégenként takarítgatni, világnagy vigyorok kíséretében. Ez a lakás is szuper példa arra, hogy eltalált ízléssel egy originál kis ékszerdobozt lehet csiszolni egy törpegarzonból is.

(via Otthontérkép)