A kamera GPS alapján megmondja, hány kép készült az adott helyen, és ha túl sok, akkor magába húzza az elsütőgombot, hogy ne tudjunk még egy tök felesleges fotót készíteni ott.

Ami nyilván piszkosul idegráncigáló tud lenni.

De ha belegondolunk, annál egészségesebb a jelenlétünknek: hiszen inkább lemondunk a százezredik fotó elkészítéséről (mert úgyis megtaláljuk az adott hidat, utcasarkot, műemléket mondjuk a Flickren), és szépen belesüppedünk a környezet valóságosságába. Így kicsit az egész kütyü visszacsempészi a végtelen fotóstreamek korába a régi, filmes gépek korlátozottságát – és ezáltal egyfajta minőségorientált szemléletet.

A legviccesebb az, hogy a fényképező ropogó hangot is ad ki magából, annál sűrűbben, minél több felvétel született az adott koordinátákban, és amikor a dán fotóslány tesztalany egyszercsak hallja a puskaropogást, de nem lát semmilyen tipikus látványosságot a közelben, rájön: aha, kondierem mellett sétál épp. “Fitness selfies!”

Még többet a projektről és a mögötte álló gondolatokról errefelé!