Mármint a világ rosszabb gifművészkedő felénél. Szakály Dávidnak hívják, bár davidope-ként ismertebb, mert ezen a néven ejtette egyik ámulatból a másikba a világot a múlt héten. Amikor írhattunk is volna róla, de mi inkább megkerestük őt, hogy mesélje el személyesen, mióta tart nála ez az animáltgif-mánia, és szerinte hogyan került hirtelen a figyelem középpontjába.

Elvileg érkeztek volna a válaszok, a magyar-német származású grafikus azonban sűrű elnézéskérések közepette ma azt írta nekünk: mégiscsak visszakoznia kell, mert amióta berobbant a hype körülötte, azóta félóránként kapja az újabb és újabb felkéréseket az újabb és újabb dizájnblogoktól, és ahogy fogalmaz:

Nem akarok a végén valami reggeli műsorban ülni, vagy hogy valaki azért hívjon meg egy italra mert olvasott egy cikket.

Fair enough.

Úgyhogy mi most itt csak annyit mondunk el, amennyi már elhangzott máshol: hogy Dávid nem ma kezdte a mozgó pixelek tologatását, hanem 1999-ben, amikor a gifezés még tényleg nagy dolog volt (míg ma már ironikus Tumblr-poénok egyik melegágya). Ő máig megmaradt ezen a vonalon, nem ment el a vicceskedős irányba, hanem grafikusi vasszigorral gyártotta továbbra is az egyre bonyolultabb, végtelenítettre loopolt, térhatású vizuáljait. Amik nyomán lassan érdemes lehet átgondolni, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótárba ne kerüljön-e be egy másik jelentése is a folyamatábra szónak.

Dávid gif-ügyi munkásságának további darabjai a mikroblogján, mi pedig az alábbi címke mögött értekezünk a népszerű képformátum egyéb lelkes híveiről.