Maximo Riera dizájner is a kifejezetten okos újrahasznosítás híve: ezeréves olajfák részben elkorhadt darabjaiból készít falmenti polcokat, asztalokat, nem is akárhogyan.

Spanyolország déli részein egyfajta tradíció az olajfák ültetése, és miatt rengeteg, feleslegessé vált rönk marad meg azon a területen, Riera pedig ezeket használja fel. A darabok megmunkálása erősen időigényes, mivel a bútorok legyártásához teljes tisztítás és darabolás szükséges; hiába több éve elhalt fákról van szó, a törzsek így is tele vannak nedvekkel. Kiszárításuk akár egy teljes évig is eltarthat, a kérget pedig csak részlegesen távolítja el a művász az izgalmasabb felületek érdekében.

Ezeket párosítja aztán színes, fém tartókkal, amik nagyon nem összekeverendők a jól ismert, feketére kent virágtartó állványokkal, hiába lehet hirtelen az az érzésünk, hogy ugyanazt a technikát látjuk. Viszont a kontraszt a két anyag között nagyon jól működik egymással.

Ezzel a megmunkálással persze nem csupán az esztétika volt az elsődleges szempont, a tervezőnek leginkább az volt a célja vele, hogy a fa nyersességét megtartva vigyen életet az általában teljesen sterilizált, lecsupaszított fabútorok világába. Nem mondjuk, hogy nem sikerült!

Hogy megvásárolhatóak-e a konzolok? Meg, méghozzá itt, nem olcsó, de a különlegességre vágyóknak elég jól jöhet.