A londoni Design Museum nem véletlenül jellemzi magát álszerénységtől mentesen úgy, hogy ők megmutatják, “mit tervezett volna Jonathan Ive az Apple előtt, továbbá ez az a hely, amit a Puma ahhoz választott, hogy bemutassa Yves Behar forradalmi és környezettudatos csomagolását a világnak, valamint Zaha Hadid is itt mutatkozott be először szólóban.” Az 1989-ben nyílt múzeum nem csak a kortárs művészet egyik meghatározó hangja és ügyvivője lett, de 2008 óta minden évben felkutatják az elmúlt tizenkét hónap legérdekesebb, legelőremutatóbb dizájnjait is, és kiosztják nekik a tervezők Oscarjaként is emlegetett díjakat.

Hét kategória – digitális, divat, bútor, grafika, termék, közlekedés és építészet – jelöltjei közül most az utóbbiakat vesszük sorra. Mert igazából tökmindegy, ki nyer közülük, ezek voltak az elmúlt év legnyerőbbnek kikiáltott építményei.

A Room For London, Southbank Centre, Anglia
Ez az apró hajót formázó, teakonyhát, hálószobát és könyvtárat is magában foglaló átmeneti szállás a mindenféle koncertek helyszínéül szolgáló londoni Queen Elizabeth Hall tetején található, két fő foglalhatja el, és bár egy éjszaka ára nem az átlagos pénztárcára lett szabva (300 font), az ötlet és a kilátás nagyszerűsége elvitathatatlan. Tervező: a David Kohn Architects, Fiona Bannerrel közösen.


Astley Castle, Warwickshire, Anglia
Az idő vasfoga által kegyetlenül megmart kastélyból a Landmark Trust varázsolt valami egészen újat: az omladozónak tűnő falak mögött lenyűgöző, városból menekülésre tökéletesen alkalmas kortárs beltér bújkál. Tervező: Witherford Watson Mann.


Book Mountain, Spijkenisse, Hollandia
9300 négyzetméternyi üvegtető piramis formában, aljában egy hegynyi olvasnivalóval, a csúcson pedig olvasóteremmel és kávézóval: mindenki álomkönyvtára. Tervező: MVRDV.


Clapham Library, London, Anglia
Megint egy könyvtár: a 19 ezer négyzetméteres alapterületű épület Clapham központjában található, és 20 ezer könyvnek, egy helyi közösségek számára létrehozott előadóteremnek és 136 privát apartmannak ad otthont. Tervező: Studio Egret West.

Four Freedoms Park, New York, USA
Több mint negyven éven át lebegett a terv New York felett, hogy szükség volna egy méltó emlék Franklin D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok 32. elnökének tiszteletére a róla elnevezett sziget keleti csücskében. Louis Kahn 1974-es tervezése végül tavaly öntött formát.

Galaxy Soho, Peking
“Folytatólagos görbe-linearitás” – így jellemezte a tervező Zaha Hadid Architects a Peking közepén nyílt, grandiózus, messziről is látható shopping- és szórakoztatóközpontot.


Home For All, Velencei 2012-es Építészeti Biennálé
A nevezett kiállítóeseményen bemutatott épület egy ötlet a 2011-es pusztító japán földrengés áldozatainak megsegítésére, ami a lakhatást illeti. Tervezők: Akihisa Hirata, Sou Fujimoto, Kumiko Inui, Toyo Ito és Naoya Hatakeyama.

Ikea Disobedients, előadva a New York-i MoMa PS1-ben
Előadva? Azt meg hogyan? Hát úgy, hogy ez egy “építészeti performansz” volt a madridi ötletgazdától, Andrés Jaque Arquitectostól, a 9+1 Ways of Being Political fantázianevű kiállítás részeként, amivel azt akarta igazolni, hogy az építészet az előadóművészet révén hozható közelebb a nagyközönséghez.

 

Kukje Art Centre, Dél-Korea, Szöul
Erre az épületre sikerült megtervezni a világ legmenőbb szúnyoghálóját, az ugyanis rozsdamentes acélból készült. Persze valójában nem a vérszívók távol tartására készült, hanem ahhoz, hogy ne lógjon ki a környező, főleg kisebb, udvarral rendelkező házak és sikátorok kontextusából. Tervező: SO-IL.

La Tour Bois-Le-Prêtre, Párizs
Druot, Lacaton és Vassal célja az volt, hogy az 1962-ben épült, 50 méter magas és 16 szintes lepusztult torony-lakóházból valami frisset hozzon ki. Igazán el tudnánk ugyanezt képzelni néhány hazai lakótelepen is.

Metropolitan Arts Centre, Belfast
Észak-Írország fővárosának legújabb művészeti-kulturális központját Hackett Hall McKnight tervezte.

MOCA (Museum of Contemporary Art), Cleveland, USA
A Farshid Moussavi Architecture egy 34 ezer négyzetméteres szerkezetet talált ki, ami mind környezettudatosság szempontjából, mind fiskálisan is a fenntarthatóságra törekszik.

Museum of Innocence, Isztambul
Az ártatlanság múzeuma eredetileg nem egy építmény volt, hanem egy regény a Nobel-díjas török írótól, Orhan Pamuktól. Ez a könyv egy üzletemberről szól, aki éveken át megszállottan gyűjti a szeretett nőhöz kapcsolódó tárgyakat, miután magas társadalmi rangja nem engedte, hogy őt vegye el feleségül. Az író hasonló megszállottsággal szedte össze ténylegesen is ezeket a tárgyakat, és egy valódi múzeumot hozott létre nekik.

Thalia Theatre, Lisszabon
Az 1840-es években épült portugál neoklasszicista színházépület már romokban hevert, mígnem a Gonçalo Byrne Arquitectos és a Barbas Lopes Arquitectos új életet lehelt belé. Hogy a régi falakat megőrizzék, kívülről terrakotta betonhéjat alkalmaztak egy masszív, hatalmas monolit test formájában. Belül meghagyták a múlt látványos romjait.

The Shard, London, Anglia
Renzo Piano égigérő műve szavak nélkül is átírja a “London látványosságai” szekciót. A 306 méter magas, 95 emeletes felhőkarcoló építése négy évvel ezelőtt kezdődött, most februárban adták át, és ezzel nyomban elő is lépett az Európai Unió legmagasabb épületévé.


T-Site, Tokió
Bár inkább gondolná az ember könyvtár-komplexumnak vagy kollégiumi negyednek, a Klein Dytham tervezte T-Site valójában egy bevásárlóközpont, csak éppen barátságosabb a megszokottnál.


Superkilen, Dánia, Koppenhága
Az egyik leglátványosabb projekt maradt a végére: egy rendkívül urbánus park, amit a dán fővárosnak egy olyan részébe képzeltek el, amely több mint ötven különböző nemzetiség lakhelye. Az igazán nagy húzás az volt, hogy a tereptárgyakat, amiket ide elhelyezni kívántak, az itt lakók szülőföldjének számító országokból hozták úgy, hogy a helyiek javasolhatták azokat. Így végül Palesztínától Jamaikán át Thaiföldig egy csomó ország egy-egy jellemző darabja – pad, játszótér, szabadtéri bútor – került ide. Tervező: BIG, TOPOTEK1 és Superflex.