A kérdés vegytisztán költői, hiszen ez csak Clive Wilkinson fikciós agymenése, azé az emberé, aki az eredeti Googleplex épületét is tervezte.

Cserébe viszont iszonyúan látványos: kicsit így képzelheti el az ember Isaac Asimov sci-fi író Alapítvány trilógiájából a galaktikus birodalom központjának számító Trantor nevű bolygó felszínét, ami ugye nem más volt, mint egyetlen gigantikus, összefüggő, végtelen város. Wilkinson terveiben egy végtelen co-working (közösségi) irodával szőnyegbombázza le a brit fővárost, aminek szintjére pneumatikus liftekkel juthatnának fel a lakosok.

Aztán elővennék a laptopjaikat, és dolgozgatni kezdenének.

A tervek a Flaunt magazinnak készültek, egy olyan felkérésére, hogy találjon ki valamiféle építészeti miliő-mutánst, ami félúton van London és Kalifornia hangulata között. Wilkinson volt egyébként az, aki azt mondta a tipikus egylégterű, fülkékkel elválasztott irodai felállásról, hogy

ezek a legrosszabbak, olyanok, mint egy csirkefarm.

Az itt látható Endless Workplace rendszerrel viszont arra a problémára ad választ képzeletben, hogy egyes emberek naponta akár négy órákat töltenek azzal, hogy reggel munkába menjenek, aztán meg haza. Így viszont a dolgozó csak felugrik a saját feje fölött elterülő irodarendszerbe, ahol persze egyetlen cég sem egy adott helyhez kötött. Hiszen bárki tud bárhonnan dolgozni. És nem csak a károsanyag-kibocsátás csökkenhetne így drasztikusan, de a nyomasztó otthonról dolgozásnak is remek alternatívája lehetne.

Mi több, Wilkinson szerint egyáltalán nem olyan elidegenítő ez a megfejtés, mint amilyennek látszik: “egy végtelen közösségi térben vagy, ahol kapcsolatokat építesz különféle területek szakértőivel, akik mellett éppen dolgozol, így amolyan faluközösség-szerű közösségek jönnek létre. Ilyen értelemben ez nagyon is társaságbarát.”

(via Dezeen)