Biztos már mindenkinek feltűnt, hogy a nemzetközi trendblogok kedvence az utóbbi napokban egy magyar srác volt, aki olyan napszemcsit tervezett, amivel akár egy bebélyegezés is megspórolható. Nem csak mutatjuk a MOOD nevű cuccot, hanem beszélgettünk is a feltalálójával, Ágoston Bencével.

Urbnplyr: – Honnan jött a MOOD alapötlete?

Ágoston Bence: – Féléves tervezés volt az egyetemen, ami nem hangzik túl izgalmasan, viszont azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk napszemüveget egymásnak párokban. Ez nagyon érdekes, hiszen személyre szabva egy konkrét emberre tervezel, és valójában lehet, hogy ez egy sokkal nagyobb tömeg számára is használható lesz. Ezután egy kutatási szakasz következett, a személy megismerése, akinek tervezünk, teszteken, interjúkon keresztül leginkább.

Az alapötletet igazából az adta, hogy próbáltam olyan pontokat keresni a csoporttársam személyiségében, amiket valamilyen formában össze tudnék kötni a napszemüveggel. Szerencsére szeret zenét hallgatni, zenél is és leginkább pszichedelikus stílusban. Innen indult tulajdonképpen, ez volt az a közös pont, ami után tudtam, merre induljak el.

UP: – Egyszerre több lencse van egy szemüvegben, ezeket mi alapján tervezted?

ÁB: – Tudtam, hogy a viselője által látott képet akarom módosítani, ezért elkezdtem kutatni a pszichedelika, mint stílus világában (zenekarok borítói, képei, digital art, graphic design stb). Az érdekelt, hogy miként lehetne ezt a látványt, érzést reprodukálni a lencséken keresztül. Ezekből látszott, hogy melyik három szín ami leginkább jellemzi ezeket a vizuális munkákat. A piros, zöld, kék voltak ezek, ami ugye az RGB. Ez azért kell, mert mindegyik szín máshogyan szűri a beérkező fényeket, és ebből adódik a teljesen új látvány. A minták pedig leginkább optikai hatások (Moiré-hatás), ami nemcsak, hogy megváltoztatja a beérkező fényeket, hanem optikai csalódást is előidézhet.

UP: – Milyen viszonyban áll ez a szemüveg a zenével? Inkább bizonyos zenékhez jó egy-egy filter, vagy tulajdonképpen bármilyenre? Nyilván bármilyen mellett fel lehet tenni, de neked volt ilyesmi prekoncepciód az egyes lencsék tervezésénél, hogy mondjuk ez technóhoz lesz?

ÁB: – Ez a legfőbb dolog, hiszen ez a célja a szemüvegnek, hogy a zenehallgatás élményét segítse elő, és a minőségi zenehallgatás ne csak az otthoni elszeparált körülmények között történhessen, hanem akár utazás közben is. Elsősorban a pszichedelikus, esetleg indie zenéhez terveztem, csak több változatban, de a visszajelzések alapján tulajdonképpen elég sok zenéhez illik és jól használható. Viszont most tervben van, hogy a lencséket specifikusabban stílusokhoz, műfajokhoz alakítsam.

UP: – Úgy általában vizuális művészként hogy viszonyulsz a zenéhez? Hol látsz kapcsolódási pontokat? 

ÁB: – Nem tartom magam művésznek és nem is érzem igazán annak magam. Viszont elég komolyan és sokáig zenéltem, ami azóta is megmaradt hobbiként. Alapjában hiszem, hogy a művészetek összefonódnak és nem egzakt módon gondolom, vagy nem a Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képeire gondolok, hanem inkább kisebb átfedésekre, amik együtt hoznak létre valami újat. Ami engem most a leginkább foglalkoztat, az a zene és látvány kapcsolata, – a MOOD miatt főleg – és hogy hogyan lehetne ezt még inkább személyre szabni, tehát nem egy konkrét képet adni a felhasználónak (mint egy videóklip), hanem a fantáziáját kiegészíteni .

UP: – Pontosan mit tanulsz, mi a szakterületed?

ÁB: – Formatervezést tanulok a MOMÉ-n, de szakterületem még nincs. Sok minden érdekel és próbálok nyitott lenni az új feladatokra, kihívásokra.

(Képek: Behance)