Tóth Luca az egyik legtehetségesebb fiatal magyar animációsfilmes. Az egyetemi tanulmányait a MOME-n kezdte, majd a londoni Royal Collage Of Arton fejezte be. Szellemesen szürreális filmjeiért külföldön is odáig vannak, épp egy filmfesztiválon volt, amikor megkerestük. Mesélt erről és arról is, hogy lehet bekerülni menő dizájnoldalakra.

URBNPLYR: – Milyen filmfesztiválon voltál?

Luca: – Most épp Trebonban, egy cseh kisvárosban voltam, az Anifilm Nemzetközi Animaciós Fesztiválon. A diplomafilmem, a The Age of Curious versenyzett a fesztivál diák filmes programjában. Habár a fesztivál nagyon jó volt, tele izgalmas találkozásokkal és jó filmekkel, azért bővelkedett technikai bakikban is. A filmemet elfelejtették levetíteni az öt fős zsűrinek. Tehát sajnos nem tudom, hogy milyen reakció követte az animációmat. Jelenleg a fesztivállal emailezek a filmem automatikus versenybekerüléséről a jövő évi versenyprogramban is.

URBNPLYR: – Londonba hogy kerültél?

Luca: – Három éve felvettek a londoni Royal College of Art Animációs mester szakára. Akkor költöztem ki, két évig tanultam ott, majd dolgoztam is egy darabig londoni animációs stúdiókban. Gyakornokként kezdtem a Nexus Production stúdiónál, illetve dolgoztam a Scriberia nevű grafikus és animációs stúdiónál is. Ezek alapvetően reklám jellegű megbízások voltak, animátorként, tehát a mozgatóként dolgoztam náluk.

Jelenleg Budapesten élek, a Fakt13 Visual Lab kollektíva egyik tagja vagyok. Ez egy elkötelezett, szolidáris, innovatív, professzionális vizuális művészeti műhely, amely animációs, illusztrációs, filmes és fotós projekteket hoz létre. Itt a stúdiókhoz képest teljesen kreatív, alkotói státuszban vagyok. Amúgy együttműködésben vagyunk a Humán Platformmal, Krétakörrel, Káva Kultúrális Műhellyel, Kettős Mércével, reklámot, filmet csinálunk nekik, illetve javában tervezzük a saját filmjeinket.

URBNPLYR: – Az It’s Nice That-en láttuk, írtak rólad. Ők hogy találtak meg?

Luca: – Régóta követem a posztjaikat, szóval elküldtem nekik a filmem, hátha írnak róla néhány sort.

URBNPLYR: – Vannak példaképeid, vagy irányzatok, amikhez vonzódsz?

Luca: – Vannak trendek, de nem érzem magaménak egyiket sem teljes mértékben. Londonban sokat mondták, hogy a karakterformázásomban van alapvetően valami kelet-európai, a történetalakításomat szürreális, ázsiai trendekhez hasonlították, de a színpalettámat nem tudták hova besorolni.

Ezekkel az állításokkal nem volt sosem problémám, habár én nem látom ezt ilyen sarkosan. Az viszont biztos, hogy elmúlt két évben intuitív, magamat szabadon eresztő, szürreális, őszinte animációkat és illusztrációkat igyekeztem készíteni. Vannak példaképeim, de nem csak grafikusi környezetből merítek inspirációt. Az egyik kedvenc animációs rendezőm egyébként Igor Kovalyov, aki gyönyörű, lírai történeteket mesél el mozgóképben, alapvető hangsúlyt helyezve karakterekre és kapcsolataikra.

URBNPLYR: – A zenéket hogyan választod ki a filmjeidhez?

Luca: – A diplomafilmem esetében együtt dolgoztam egy zeneszerzővel, Zuzia Ziolkowskavannal, akivel sokat beszélgettünk a zene filmbeli szerepéről és hangulatáról. Sok felvételt készítettünk forgólanttal, illetve bolgár népzenei dallamokat is felvettünk, amiket aztán Zuzia komponált és manipulált. Ebben az esetben egyszerre ijesztő, de mégis hívogató, természetközeli, fiktív népzenét akartunk a film aláfestéseként. A Same old, same old esetében viszont teljesen egyedül dolgoztam. Itt agresszívebb, egyszerűbb zenére volt szükség, amit klubokban lehet hallani, és egyszerre valóságosabbá teszi az egyébként teljesen stilizált táncteret, illetve kontrasztban van az organikus emberi mozdulatokkal, ezzel is sugallva valamiféle idegenséget a szituációban.

URBNPLYR: – Budapesten mi inspirál leginkább?

Luca: – Sok minden. Az emberek közelsége, a századfordulós házak, az éjszakai élet, a kultúra, a Margitsziget. Nem gondolom, hogy minden tökéletes Budapesten, ahogy nem gondolom ezt Londonról sem, de számomra nagyon pozitívan hat, hogy látom az engem körülvevő emberek tettvágyát.

Követés: Fakt13