Idén tíz éves a Poster Urban Outfit, a meghatározó hazai streetwear szaküzlet, akik ott bábáskodtak a magyar dubstep szcéna felfuttatása mellett is. Október 23-án jubileumi partit csapnak a Toldiban egy élő UK garage legendával, Groove Chronicles-szel, mi meg gyorsan el is kaptuk pár kérdésre Snyehola Roland tulajdonost.

Urbnplyr: – Azt írjátok az eventben, hogy tíz éve még azt sem tudtátok, hogy megéritek-e a következő évet. Milyen volt egyáltalán az első évetek, egyáltalán hogyan állt akkoriban Budapest ruhafronton? Kemény volt a verseny, vagy épp ellenkezőleg, szerencsétek volt, mert nem annyira?

Roland: – Mint minden induló vállalkozás esetében, az első év a vízválasztó. Nálunk sem volt máshogy, de a nyitás után fél évvel már éreztük, hogy működni fog a dolog. 2004-2005 körül még nagyon máshogy nézett ki Budapest streetwear arculata. Még nem volt jelen ennyi high street márka, mint napjainkban. Egyedül talán a New Yorkernek volt üzlete az országban. Egy akkortájt nyélbe ütött berlini kiruccanás után döntöttem úgy, hogy belevágok. A német főváros akkoriban ment át azon az átalakuláson, mint amin az elmúlt 2-3  évben Budapest, gondolok itt például a hetedik kerületi vigalmi negyed kialakulására. Szóval az ottani légkör nagyon inspirálóan hatott rám.

A Poster üzlete napjainkban

2004 októberében aztán végre minden összeállt, és megnyitottuk a Postert. Akkoriban rajtunk kívül még csak néhány hasonló koncepciójú üzlet volt jelen a városban, mint a Retrock, Látomás, Iguana, Ciánkáli (utóbbi kettő ma már nem is létezik). Az első évben szinte csak használt ruhákat forgalmaztunk, és néhány ma már nem létező magyar tervező ruháit. Ha ma visszatekintek az első évekre, azt kell mondjam, sokkal könnyebb dolgunk volt. A 2000-es évek elején sokkal szorosabban kapcsolódtak össze Budapesten a zenei szubkultúrák és a divat.

Ha ránéztél valakire az utcán, vagy a Kultiplex pultjánál állva, nagy eséllyel meg tudtad mondani, hogy hol vásárolta a ruháit.

Nem egyszer volt, hogy nap közben eladtam egy cuccot, este már egy bulin köszönt vissza valakin. Ahogy az emberek elkezdtek bevállalósabbak lenni, mi is éreztük, hogy itt van a lehetőség az új dolgok kipróbálására, a fiatalok mertek öltözködni, és ezért mi is kiélhettük a kreativitásunkat az árukészletet tekintve. Nem voltak még jelen a városban olyan márkák, mint a H&M és társaik. Azóta sajnos nagyban megindult az uniformizálódás, ami számunkra a legnagyobb ellenséget jelenti, mivel mi nagy hangsúlyt fektetünk az egyediségre.

Az Aarion-os fiúk így emlékeznek a Poster kezdeteire (ez egy villámvideósorozat első része):

UP: – Ha ránézünk az aktuális kínálatra, akkor nem lehet azt mondani, hogy nem esküsztök a színekre, a hatalmas printekre meg a karakteres üzenetekre. Mi az alapvető koncepciótok, ami a ruhák vonalát illeti?

Roland: – Az egyik legfontosabb koncepciónk az, hogy olyan ruhákat forgalmazzunk, amiket mi magunk is szívesen hordanánk, valamint hogy két árkategóriába tudjuk őket sorolni. Az egyik kategóriába az exkluzívabb, magasabb árkategóriájú streetwear márkák tartoznak, mint például a Cheap Monday, a másikba az olcsóbb, de a legutolsó trendeknek megfelelően válogatott ruházat. Figyelünk a nemzetközi irányvonalakra, és megpróbáljuk azokat limitált példányszámban, elérhető áron elhozni a magyar piacra.

Egy friss cucc a sok közül

UP: – A neveteket nem csak úgy használjátok, mint a plázák ruhaüzletei, akik kiírják hogy URBAN és már dől is a pénzmag, ti kezdetben támogattátok a Dub Phase-t, az első komoly hazai dubstep buliszériát, most meg a tizedik születésnapra egy komoly brit nevet hívtatok el. Ez hogyan alakult így, mennyire volt tudatos?

Roland: – Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy a zene és divat elválaszthatatlanok egymástól, folyamatos kölcsönhatásban vannak. A zenéből inspirálódunk és merítünk új energiákat .Így volt ez a dubstep esetében is. Közel négy évig dolgoztunk együtt a Dub Phase-zel, és felejthetetlen időszak volt.

Közben eltelt egy évtized, és most egy klasszik garázsos bulival készülünk a Toldiba, ebben ugyanis benne van minden olyan stílusjegy, ami nagy szerepet játszott az elektronikus tánczene elmúlt húsz évének fejlődésében, a reggae-től a soulon át a breakbeatig. DJ Noodles Groove Chronicles pedig underground himnuszoknak adott életet, mint a Stone Cold, Shattered, 1999 vagy Angel Body, amik  a mai napig alapműnek számítanak a műfajban. És Lucy Pearlnek, a Dru Hillnek, Goldienak és a Destiny’s Childnak is remixelt. Szóval itt a helye!

UP: – Egyébként milyen zenéket hallgatsz inspirációképp?

Roland: – Mostanában legtöbbször korai UK Garage, new york és chicago house és 80-as évek Disco szól az üzletben. Larry Lavin, Todd Edwards, Ron Hardy, Frankie Knuckles, Tuff Jam, Groove Chronicles mixek és trekkek.